A Szántó-műhely hegesztőgépe kénköves szikrákat vet a nevem hallatán. A nyers csövek megriadt kígyóként iszkolnak a sötétbe, a lemezek reszketve huhognak. Hiába, mind be lesztek építve, nyavalyások!

A lakatolásnak lényegében vége, Andris hős és a mennyben végzi: műtött kézzel, az ujja sorsán aggódva is az én redves Corollámat talpalta. Fantasztikus látvány, a pőre fémek annyira meggyőzően autó formát mutatnak, hogy előre is rettegek a pillanattól, amikor felsimítom egy balszerencsés szalagkorlátra ezt a rengeteg munkát.

Vicces: a Corollát olcsó, elpusztíthatatlan, azonnal bevethető edző/játszóautónak vettem. Ma pedig merengve adomáztunk idősebb Szántóval az augusztusi délutánról, amikor először jártam náluk, hogy pár nap alatt megcsináljanak egy-két apróságot. A Fókusz riportere így fogalmazná meg a történteket: "Azon az augusztusi napon Gábor még nem sejtette, hogy hogy élete hosszú hónapokra megváltozik. Ami felhőtlen szórakozásnak, léha mulatságnak ígérkezett, egy felelőtlen döntés miatt költséges és hosszadalmas felújításba torkollott." Aztán jönne a szerkesztő, és kihúzná a "léha" és a "torkollott" szavakat, mint olyanokat, amiket a néző nem ismer.

Ajánlom a galériát végignézni, ott látható, hogy micsoda gigászi munka zajlott az elmúlt 3 hónapban. Megdöbbentő mennyiségű lakatolnivaló volt az egyébként elsőre megvehetőnek tűnő autón. Főleg a doblemezek környéke rozsdált szét, de a padló is megindult egy csomó helyen. Mindezt úgy, hogy elvileg én már lakatolva vettem. Muhahaha! Röntgenszemet minden autóvásárlónak! És ahol épp nem rohadt lukasra (nem sok ilyen pontja volt), ott pedig meg kellett erősíteni a karosszériát, mert szenvedni fog.

A Corolla marad elsősorban utcai autó, így a rendes becsövezés nem jött szóba. A drift viszont veszélyes üzem (természetesen nem utcán, hanem pályán, reptéren, konyhakertben), ezért a strukturális erősítéseken kívül pár életvédelmit is kapott. A hátsó ülés mögötti X a tornyokat merevíti, és segít nem elcsavarodni a merev tengely által alulról rettenetesen tépázott kasztninak. A hátsó doblemeztől hátrafelé futó csövek az alsó hossztartókhoz támasztanak.

A küszöb hihetetlen módon pont nem rohadt, ezért nem volt szívünk meghámozni, és belüről megerősíteni. Kapott viszont magával párhuzamosan egy szép kövér csövet, ami így nincs útban, de túlélni és merevedni is segít. Az autónak, ugye. Aztán érkezett egy csavarral rögzített, vizsgához kivehető keresztcső a B oszlopok közé. Ettől a hátsó ülés használhatatlan lett, de majd nem ezzel megyünk a szerkesztőségi ebédre. Végül pedig Andris felhegesztette az első tornyokat merevítő háromszögeket a sárvédő alá. Ez nagyon okos dolog, sokkal értelmesebben támaszt, mint egy hagyományos toronymerevítő. Kapható készen is, csavaros kivitelben, de hegesztve sokkal hatékonyabb, mint minden ilyesmi.

A csövek fehérre, a kasztnin belüli lakatolások pirosra festettek. A hátsó nagy X-re felkerült a Szántó-klinika elérhetősége, így a természetjárók tudják majd, kit kell értesíteni, ha valahol a Mátrában megtalálják az autót egy kocsányos tölgy lombkoronájába ágyazódva.

Nagyon vicces a kontraszt a fényezett, épített belső és a fertelmes külső között. Odabent minden gondos munkától ragyog, kívülről pedig csak egy hempergésektől girbe-gurba, kopott, pergő-málló festésű vén japán csótányt látni. Pont ahogy szerettem volna. Csodálatos.

És persze helyén a motor. A neten legalább ötféle legjobb módszer olvasható a 20V motor beszerelésére, de nyilván egyiket sem választotta a SZ.I.A.ZS.-alkotókör. Nagyon helyesen, ezek ugyanis szinte mind rossz megközelítésből indítanak.

A gond az, hogy az én új, 160 lovas angyalkám eredetileg keresztben ül a motorházban, és az első kerekeket hajtja. Hiába azonos a blokkja az elpusztult motorral (mindkettő 4AG család), egy sokkal későbbi, már fronthajtásos Corolla-generációból jön. Ezért néhány dolog útban van. Ha ugyanis befordítják hosszába, minden, ami addig oldalt kiválóan elfért, most hirtelen nem fér sehova a tűzfaltól. Főleg a gyújtáselosztó és a hűtővízcsövek vannak reménytelenül útban.

A külföldi megoldások általában az elosztó nélküli, teljesen elektronikus, hengerenkénti trafós gyújtásra mozdulnak rá, és egészen máshol vezetik ki a hűtővizet. Mi viszont nem hisszük magunkat okosabbaknak a japán mérnököknél, ezért mindent érintetlenül hagytunk, és a tűzfalra vágtunk egy akkora lyukat, amin át minden szépen elterpeszkedhet. (Azért használok többes szám második személyt, mert együtt izgulok az eseményekkel, de az igazság az, hogy Szántóék egyedül fondorkodták ám ki ezt a dolgot, és egyedül rakosgatták ki-be vagy hússzor a motort) És miután minden befért, kapott egy szép sapkát lemezből, így van tűzfal is, gyújtás is, hűtés is és fűtés is. Utóbbihoz Andris kézzel gyártott életképes megoldást VW-alkatrészekből és némi műanyagból, mert persze a gyári nem fért el. Norba, a kiváló drifter pedig adományozott egy hibátlan, eredeti fűtéspanelt az én töröttem helyett.

A szilentek, rugók, gátlók megvannak. A difi felújítva, kihézagolva. Még néhány apróság hiányzik, de semmi reménytelen. Talán már a karácsonyfa alá is bedriftelhetek vele, ennél pedig nem sok jobb ajándékot tudnék elképzelni. Csak biztonságos távolba kell állítani az ünneplő családot előbb. A Corolla úgy néz ki, mint amin sokat és nagyon szépen dolgoznak, és nem csak azokon a napokon, amikor kimegyek érdeklődni. Ez borzasztóan jó érzés egy ilyen szabotőr országban. Drága olvasó, kisikálták körömkefével a visszaszerelt kárpitokat! Újrakárpitozták a szétvágott kalaptartót, és kérni se kellett! Esküszöm. Előre a géntechnológiával, klónozzunk ilyen szakembereket még!

 

Reszkess, Keiichi Tsuchiya, jövünk. Tízegynéhány autó, főleg BMW E30-ak, pár gyönyörű Capri, Sierra Cossie és Keiichi (mert nekünk is van kejcsink) és Norba Hachirokui zúztak ma délután az Euroringen.

Végre rendes pálya, rendes kanyarok, rendes bukótér - drift, ahogy a nagyok csinálják. Ott álltunk a pálya szélén Fenyő fotográfussal (figyelem, pompás galéria!) és Loop_1 ügynökkel, és nekem határozottan az volt az érzésem, hogy ez egy olyan nap, amire majd 15 év múlva szépiaszínű emlékképként gondolunk vissza. Hogy mi ott voltunk, amikor valami elkezdődött.

Például aláírtuk az egyesületté alakuláshoz szükséges íveket. Közben ábrándos tekintettel néztem azokat, akiknek van működő autójuk is az elmebajuk mellé. Nem állítom, hogy olyan volt, mintha egy kész sporteseményt figyeltünk volna, de nem nehéz odaképzelni 50 pár pőre combot, hatalmas dudákat, fényeket, színes matricákat és párezer embert, ráncos-morcos japán zsűritagokkal a kanyarok felett. Te is zigótaként kezdted, aztán nézd, milyen szépen tudsz már blogot olvasni számítógépen.

Lelki szemeim előtt egységes színű VFTS-ek drifteltek tökéletes összhangban, turbók süvöltöttek és karkaszok robbantak szerteszét egy nagy, vidám népünnepélyen. A drift csodás, mert visszahozza a füstöt, zajt és a cirkuszt a nép orra elé, hogy az autósport ne csak a korpásodás elleni samponok reklámjáról és az Electrolux és a RedBull sivatagi átkeléséről szóljon.

Mellékesen beigazolódott és megdőlt egyszerre, hogy Európa AE86-a az E30. (Hogy ami Japánban a Corolla GT, az itthon a régi 3-as BMW). Beigazolódott azért, mert tényleg sok van belőle, tényleg nagyon jókat lehet vele autózni, és tényleg meglepően olcsó hozzá ez-az. Láttunk kettőt is a kettővel ezelőtti M5 315 lóerős motorjával, rettenetesen erősek, és a motor és a váltó 1700 euró Németországban. Ez alig több, mint a fele ilyen teljesítményű 20V a Corollához, amihez aztán soha többet nem kapni alkatrészt sehol.

Akkor miért ne vegyen mindenki BMW-t? Mert pár tulaj meggyötört tekintete és csikorgó vallomása alapján a rendszeres használat drága és temérdek szívással jár. Mert az E30 is elromlik, némelyik viszonylag gyakran, és olyankor elég drága. Sok kis biszbasz, jeladók, madzagok, mifene, és 15-20 év módszeres pusztítása együtt. Kérem, fáradjon a kasszához. Nyilván mindenki azt tudja utálni, amije van - hallottunk például tönkrement Toyotáról is, ugye. Akárhogy is, remek kis nap volt. Ha legközelebb is dízel Audival, utasként érkezem, megeszem az első eldurrant radiált, esküszöm.

Én már voltam az Autószalonon. Beugró 1500 forint, parkolás még percenként 2. Szittyós zsömi + kóla a büféből 720, és a végén egy huncut prospektust se tudunk hazacsenni. Ajándékot kapni márpedig jó, és ami jár, az jár. Hogy nehogy üres kézzel kelljen hazakullognia, íme a Nélkülözhetetlen Hiénakalauz.

(Égő Ákos csodálatos hamisítványa)

A sikeres hiénát könnyű felismerni. Katalógusok és szóróajándékok súlya alatt tántorogva hagyja el a vásárközpontot, szemét több frissen kapott baseballsapka árnyékolja, a mazdás mackóalsó alatt átizzadva tapad testére a Volkswagen póló, lépteit elnehezíti a Volvo kalucsni és az árlistákkal tömött Iveco hátizsák.

Ezekre lesz szüksége: hamis sajtóigazolvány (lásd fent), ruhacímke, napszemüveg és óra, álbajusz, aktatáska, folpack. A címkékkel, szemüvegekkel és órával a megcélzott vevőkört imitálhatja. Az álbajusz a fiatalabbaknak segít. Aktatáska azért kell, hogy a begyűjtött anyagokat legyen hova elrejteni; akin látják, hogy minden végtagjából prospektusok hullanak, nem veszik komolyan. Folpack a sajtótájékoztatókról összelopkodott hortobágyi húsos palacsinták zsebbe gyűrésére kell.

BMW, Audi és Mercedes kegytárgyakra ne számítson, ezek a márkák ugyanis idén nem állítanak ki. Ha mégis belebotlana valamelyikbe, akkor tudja, hogy az illető hazudott nekünk, és büntetésből a mellékelt hamis sajtóigazolvánnyal próbáljon meg kicsalni valami értékesebb ajándékot vagy korrupciós kölcsönautót.

Jaguar és Lotus lesz, de ők egyelőre kicsik idehaza. Valószínűleg inkább kapni szeretnének, mint adni. A legtöbb, amit remélhet, hogy amennyiben stratégiailag helyes pillanatban villantja ki hamis TAG karóráját hamis Armani zakóujja alól, megszerezheti az Elise-t egy próbakörre. Ha ki akarják szúrni a szemét egy X-type dízellel a hétvégére, mímeljen sértődést.

A hiteles Volvo-vásárló családos és gazdag egyszerre, ami eleve nehéz. A standon szemérmesen mosolyodjunk el a kezünkben tartott cumi láttán, hivatkozzunk a bébiszitterre hagyott gyerekekre. Említsük meg, hogy XC90-et is a biztonsága miatt vettünk, és ugyanezért kacérkodunk most a Volvo kabrióval a BMW 330Ci-nk helyett. Csak ugye aggaszt, hogy a sok vastól nem lett-e túl nehéz, a sok légzsáktól túl puha. És nézzünk várakozón. Aztán hallassunk jellegzetes hiénavonyítást, amint a félrevezetett hostesslány időpontot ad a tesztvezetésre, és nyomdaszagú, szép, kövér katalógust.

A Toyota dörzsölt csapat, de van gyenge pontjuk. Hívassuk a sajtófőnököt, és joviálisan a hátát paskolva érdeklődjünk arról, hogy milyen is volt a Costa-Rica-i medencében koktélozni. Legyünk túlontúl bizalmaskodók és hangoskodjunk, így a kínos jelenetből menekvésként hamar kapunk egy Lexus boroskészletet.

A Renault most nyert az F1-ben, úgyhogy érdemes lehet a kiállított ex-Alonso autó mellett körbeszimatolni. (És a Wind koncept gyönyörű.) Ha nincsenek szóróajándékok, próbáljunk beülni valamelyik kiállított rendes Mégane-ba, ott állítólag előfordul, hogy magától leesik valami kis alkatrész.

A Citroën C6 nagy, elegáns és új. Újságírót fog alakítani. Vegye elő a Volvótól kapott árlistát és csörgesse a Lexus-pohárszettet, miközben megvillantja a Hiénaigazolványt. Ügyeljen, hogy észrevegyék a zakózsebéből kimeredő csirkeszárnyat, a sajtótájékoztatóról ételt lopó megélhetési újságíró védjegyét. Lépjen a pulthoz, és fényképezőgépét fenyegetően lóbálva hiányolja a sajtócédét. Említse meg, hogy bezzeg a Ford milyen pompás pendrive-okon terjeszti a sajtóanyagokat. Fitymálva fogadja el a szitanyomott Citroën golyóstollat. Ha jó a kondíciója, észrevétlenül a szatyrába söpörheti a vitrinen álló André Citroën-mellszobrot is.

A Saabnál nem kétséges, hogy botoxot, iontoforézist és ráncfelvarrást ajándékoznak, az új 9-5-ös ugyanis a világ legtöbbször átkozmetikázott autója. Mivel újat fejleszteni nincs pénz, nyugodtan hagyja ki, ha már fáradt. Legfeljebb megnézi két év múlva még izgalmasabb hűtőmaszkkal. A 9-7 ellenben igazi újdonság, de igazából egy vén amerikai létravázas Chevy TrailBlazer átnevezve. Itt is csak akkor időzzön, ha messziről látja, hogy veszkócsizmát és shotgunt adnak ajándékba. Aztán csörtessen át a Cadillachez, nevezzen mindenkit mothafokának, és észrevétlenül gurítson el egy 22 collos krómfelnit a kiegészítők közül.

A Magyar Suzuki RT figyel a költségekre, ha csak egy kupica gázolajjal kínálják az új dízel Swift tiszteletére, annak is örüljön. Ugyanez a dízel van a legtöbb kis Fiatban és Lanciában is, és náluk biztosan van még pár fiatos kardigán, amilyet az új Grande Punto bemutatóján osztogattak. Ha ilyet lát, vegye el erővel, annyira jó. Néha egy hiéna is ragadozhat.

A Honda csupa új autót hoz, ajándékesőre nem számítanék, de xanax-szal biztos készültek a konzervatív vásárlók és az új Civic közti kulturális sokk kezelésére. A Porsche Hungária egy információs pultot hozott Skoda, Seat, VW, Audi, Porsche, Lamborghini és Bugatti helyett. Itt feltehetően legfeljebb fénymásolt árlistára fenheti metszőfogait, de az éhség és mohóság se ragadja hirtelen a Ssangyong Rodius felé, egy dögevő lehet elvtelen, de nem vak.

A szétszerelés egyik legundokabb része a gyári zaj- és rezgéscsillapító anyagok kivésése volt a kasztniból. Az elv egyszerű: a rugalmas fémlemezek a futómű és a motor rezgéseitől maguk is rezegni kezdenek, és ezzel rezgésbe hozzák a levegőt, ami megrezgeti a dohártyánkat, amit zajként érzékelünk, és

• rosszul érezzük tőle magunkat
• megvetően gondolunk a garasoskodó japánokra
• felhangosítjuk a zenét, hogy rendesen halljuk
• de azzal meg csúnyán interferálnak a rezgő felületek
• ezért rosszabbul szól
• és megunjuk, és veszünk inkább egy Lincolnt.

Ezt elkerülendő a Datsun aljának nagy részére a gyárban bitumenlapokat tapasztottak, ami elnyeli a rezgések és zaj javát. Mivel a bitumenes lemezen nem lehet dolgozni, és nem látszik, hogy rohad-e alatta a kasztni (igen), ezért ki kellett vésni mindet a lakatolás előtt. Megjegyzendő, hogy az ajtók belseje és a tető gyárilag nem kapott semmilyen szigetelést vagy csillapítást, leszámítva valamilyen gyanús, megszáradt trutymót az ajtó külső lemezének belső oldalán.

Most pedig a kivésett anyagot pótolni kell, különben a az összerakott autó zajos lesz, és kellemetlen, kongó, visszhangos atmoszférájú. Ezt Wartburg-effektusként ismeri az autós audiofil közösség.

1980 óta rengeteget tanult az emberiség, én például akkor még olvasni se tudtam, most meg már írni is. Így okkal sejthető, hogy mára már van korszerűbb megoldás a bitumennél. Mivel az Elnöki Datsun egyben Elnöki Auditórium is lesz, ahol végre újra kéjeleghetek az autóhifi-buzériámban, körülnéztem, hogy hol árulnak manapság Dynamatot.

A Dynamat amerikai, kifejezetten autóba szánt zaj- és rezgéskiller termékcsalád. Állítólag irgalmatlanul jó, és nagyjából annyiba is kerül. Miért kell egyáltalán? Az, hogy a halk autó kényelmes és jó, egyértelmű. Már egy ilyen lusta dögnél, mert egy gyors autó nyugodtan legyen hangos. A hifiben viszont a csendes környezet mellett a csillapításnak további haszna van.

 

A csillapítatlan felületek a zenétől vadul rezegni kezdenek. Gondoljunk a sötétített négyes Golfok basszusra zizegő rendszámtábláira. A rezgés során a lemezek saját gonosz hullámokat keltenek abban a légtérben, amit a zenének kéne uralni, és jól összekuszálnak mindent. Sőt. Ha a hangszórót az ajtóba építjük, és legtöbbször oda szokás, akkor az ajtó szerkezetének rezgése ellopja a lesugárzandó energia jelentős részét. Ilyenkor az ajtó lemezei kezdenek hullámzani a dobhártyánk helyett.

A rezgő lemez nem minden tartományt érint azonosan, főleg azt bántja, amely a saját frekvenciája körül van. Képzeljük azt, hogy az ajtó külső héja egy gitárhúr, ami saját hangján rezegve hangot ad. Ezt halljuk akkor, ha becsapjuk egy Wartburg ajtaját, (baaaaaannnnnng), és ezt nem halljuk akkor, amikor egy Lexusét (buff). Ebben a tartományban nagy káoszt rendez, néhol kicsit felerősít, néhol halkít, aszerint, hogy a saját rezgése hogy találkozik a zene hanghullámaival. Az biztos, hogy ront rajta. Ezért kell a lemezek rezgéseit csillapítani.

Mostanra sokféle direkt autóba szánt csillapítóanyag létezik. Vannak kenhetők és fújhatók a nehezen megközelíthető felületekhez, és felragasztható lapok mindenhova máshova. Mivel a Datsun még nincs összerakva, itt volt az ideje az elnémításnak.

A teljes padlólemez, a csomagtartó és az ajtók külső héja Dynamat original nevű, öntapadós, bitumen-jellegű borítást kapott. Ez egyrészt jobban némít a sima bitumennél, másrészt könnyebb felragasztani, es nem olvad le a melegben. Alkalmazáskor az anyaggal érdemes vigyázni, mert szobahőmérsékleten erősen meghajtva eltörik, elreped. Óvatosan kell kigöngyölni, és finoman megmelegítve tenni a helyére. Hőlégfúvóval lehet rálágyítani a bonyolultabb formájú felületekre (például a merevítő domborításokra a padlólemezben), és kis görgős kézihengerrel rádolgozni.

Meglepően ügyesen megtapad, pár percnyi melegítés és görgőzés után a függőleges ajtóbelsőkre is pompásan felcsimpaszkodott. Ilyenkor érdemes valakinek a túloldalról támasztani az ajtót, hogy ne tegyük tönkre a zsanért. És vigyázni kell a hőlégfúvóval, mert elbambulva hamar tönkrevághatja az ember a fényezést. Mi a túlbiztosítás jegyében egy hivatásos tűzoltóval párban végeztük a munkát. Imi gyakorlatilag önállóan, minden dokumentáció nélkül, csak a fotók alapján összerakta és bevezetékezte a műszerfalat és a komplett elektromos rendszert, felújította a futóművet és visszarakta a motort, így ájult tisztelettel görgőztem a közelében. A Dynamat lágyításakor annyira vigyáztunk a fényzésre, hogy a hőléggel mindketten inkább önmagunkat és egymást pörköltük. Munkavédelmi kesztyű ajánlott.

Szégyellem is leírni, annyira nyilvánvaló (de egyszer mi is elfelejtettük), hogy mint minden ragasztás előtt, úgy a Daynamat felrakása előtt is por- és zsírmentesíteni kell a felületet. Végül nem esett le az előkészítetlen ajtóról sem, de a többire könnyebben ragadt fel. Vidám közösségi munka a zajcsillapítás, de nem gyors. A leszabandó darabok helyét lemérve, sablont készítve, kivágva, pucolva, ragasztva, melegítve, görgőzve jó 25-35 perc egy ajtó, 4-5 óra a 4 ajtó, a padló és a csomagtér. Mindezt egy csontvázon, szétszedés nélkül.

A kezelés után megkopogtatva az ajtót már meglepő változás hallható. A kongásból tompa koppanás lett. Még Indiánék is elismerőn hümmögnek, pedi ők eleinte gyanakodva nézték a sok színes dobozt és a ronda lapokat. És ez még csak az Original, az olcsóbb és egyszerűbb anyag. És most jön a java, az Extreme.

Az Extreme vékonyabb az Originalnál. Könnyebb és jobban tapad, ezért fejjel lefelé is használható. Vastag alumínium fólia valami rémes trutymóval bekenve, utóbbi egyben az öntapadó felülete is. Elsősorban tetőre és ajtók belső héjára ajánlott, eltakarva a nagy szerelési odúkat is, helyettesítve a gyári nedvességvédő fóliát. Azaz iagzából mindenhova ajánlott, ahová az Original, mert könnyebb használni és négyszer hatékonyabban csillapít, de jóval drágább is, azonos felületre úgy 50%-kal több pénz.

Mivel Extreme-ből kevesebb volt, spóroltunk vele. Az ajtók belsejére még nem tettük fel, majd csak akkor, ha a hangszórók pontos helye is megvan. A tetőre elhasználtuk egy két ajtóra való door kitet. Feltapadt mint a lepedék, alig győztünk menekülni alóla. A forgalmazó képviselője nevetve mesélte, hogy ő egyszer simán felragasztotta magát vele egy motorháztető aljára, ha nem mentik meg, most is ott lenne. El is hiszem. Az Extreme felrakása annyiban különbözik az Originalétól, hogy itt nem nagyon lehet utólag korrigálni, ha ez egyszer megragadt, megragadt. Viszont nem törik és nem kell melegíteni, így összességében könnyebb vele boldogulni.

A tetőt is kopogtattuk előtte-utána, és ez is egészen más lett. Eredetileg buddhista gong jelleggel szólt, a kezeléstől pedig eltompult és elhalkult, mitha ugyanazt a gongot nem függesztve, hanem a földre fektetve ütnénk. És itt még messze nincs vége. Érkezik a Tac-Mat.

A Tac-Mat polifoam-jellegű, rózsaszín hablap. Minden felületre ajánlják, mert remek hő és hangszgetelő. Míg az előző lapok a lemezek rezgéseinek csillapítására szolgálnak, a Tac-Mat a hanghullámok elnyelésére és a téli hideg kirekesztésre van. Nem öntapadós, de ennek is van levonó az egyik felén, azért, hogy ne zsírosodjon és jól megfogja a ragasztó. A gyártó 3M-féle sprayragasztót ajánl, de ilyet nem találtam sehol. Vettem 3 doboz Palmatexet a Praktikerben, és egy RedBull dobozán ragasztási kísérletet végeztem. Jelentem, a Palmatex működik. Megfogja a Tac-Mat-et fémen és a Dynamat Original bitumenlapján is.

Ahogy a ragasztó használati utasítása mondja, bekentük mindkét felületet, adtunk pár percet száradni, aztán összenyomtuk őket. És megmaradt az ajtóban az Originalon, és simán felragadt a tetőn az Extreme-re is. Barátaim, ez jobban némít, mint egy gyomorszájütés. Az Original és a Tac-Mat együtt egészen lenyűgöző. A kezeletlen ajtó kongott, a sima Dynamatos koppant, ez pedig egy halk dub-ot hallat, de az is olyan, mintha párna alól jönne.

Alig várom, hogy milyen lesz majd a hatás zenével. A következő fázis a motorháztető kezelése lesz, erre Hoodliner nevű öntapadós lap kerül, ami a Tac-Mat-hez hasonlóan zárt szerekezetű hab, csak hőálló kivielben, alumínium fólia alatt. Ez nem bezárja, hanem inkább megenni próbálja a motorzaj nagy részét, így kevesebb jut be az utastérbe.

A Dynamat a hírneve alapján nagyszerű termék, de egy komplett autó alapos kezelése nagyon húzós összeg. Nem véletlen, hogy elsősorban a különösen elkötelezett hifisták és hangminőségversenyzők áldoznak rá. Az is igaz, hogy egy modern autóban a munka (és a költség) dandárját jelentő alapszintű csillapítás már bőven megvan, így elég lehet a hangszórókat hurcoló ajtót kiragasztgatni. A semmiből indulva, mindent profin alkalmazva 150-350 000 forintnyi anyagot simán bele lehet ölni egy kasztniba, ennyiért pedig már komplett autót is adnak. Mivel híres tévés majom vagyok, az Elnöki pedig jó referencia, és látható lesz sok helyen, ezért a Török audió adott nekem egy csomót ingyen. Gondoltam szólok, így tisztességes. Hazudni ettől még nem fogok róla, a korrupció nálam Skyline GTR-ek ajándékozásánál kezdődik. Itt leírom, hogy mit tapasztaltam, a kedves érdeklődő pedig majd szépen kijöhet HUMMA versenyeire, és meghallgathatja, megkopogtathatja saját fülüleg és kezüleg. Tömeges érdeklődés esetén kiscsoportos utakra előzetes bejelentkezés alapján lesz mód.

Polír

Mialatt mi Imivel szabtunk és ragasztgattunk, Lajcsi szelepfedelet polírozott. Ehhez kell a fegyelmezett türelem, nem a légiirányításhoz. Jószerivel egy komplett munkanapot elvitt a kínlódás, pedig nem lazsált szegény. Ha engem kérdeznek, megérte. Annyira szép tükrös lett, hogy egy pillanatra megkísértett a borotválkozás gondolata. Hogy Lajcsi szerint megérte-e, még nem merem megkérdezni, egyelőre túl mély benne a seb.

Medve alkatú mosó

És hogy mit csinált a törzsfőnök? Mosott. Levezetésként sikálta egy kicsit az általam Vanish-sel előkezelt kárpitot. Mivel nem tudtuk, mi lesz, a könnyen pótolható csomagtérkárpittal kezdtük. Jelentem, a Vanish jó, a foltok java áztatás nélkül, kézmeleg vízben kijött, pedig volt közte sokéves, makacs rozsda. Sajnos a siker nem töretlen, a hosszúszőrű padlószönyegben a rozsda áll nyerésre, pedig Mr. és Mrs. Imi egész hétvégén harcoltak vele - de még nincs vége.

Szívás a kerékkel

A sokküllős kerekek undok problémákat támasztanak. Egyrészt semmilyen felnipucoló nem oldja le róluk a fékporos mocskot, csak akkor, ha egyesével átdörgöljük a küllőket. Ez beválni látszik, de az előrejelzések alapján márciusnál előbb nem végzünk vele. Másrészt - és ez a nagyobb baj - két felni ereszti a levegőt valamelyik küllőnél. Azt hittem, hogy az ilyet simán megcsinálja bármelyik motorbicikli-restaurátor, elvégre azok is mind küllős kerekek, de tévedtem. Hetek óta elhajt mindenki, pedig szorgalmasan érdeklődőm. Ha valaki ismer szakembert, küldjön egy kommentet, legyen szíves.

Vezettem!

És kérem, a saját motorja erejével felhajtottam vele a trélerre, ami elvitte az üvegeshez. Ez bizalmi kérdés a javából. Ha Soós mester hibázni találna, és eltörné a hátsó szélvédőt, mehetne az egész autó a kukába. Talán jobb is, hogy nem vagyunk ott, amíg készül, hogy ne idegesítsük az aggodalmaskodó ábrázatunkkal. A szakértelem jelei azért megnyugtatók, István ránézésre azonosította a Gloria szélvédőjét pozícionáló műanyag bizbaszokat, és rögtön előkapott egy csomag Mitsubishi L300-hoz valót, ami tökéletsen azonos. Nagyon biztató.

És hogy felállt-e, miközben felhajtottam vele a trélerre? Természetesen igen, de mi közöd hozzá?

A teljes folyamat a Gigászi Galériában

Régóta adós vagyok a Datsun 280C, avagy Gloria Hardtop, avagy Cedric (430) restaurálásának aprólékos feldolgozásával. A csatolt galériából látszik, mivelt telt az idő Indiánéknál mostanáig. A képek sorrendje itt-ott kicsit kusza, de a képaláírásokból azért talán érthető a történet.

Kattints a galériához!

A fényezés szinte kész, a keménykrómozásnak vége (elég csúnya lett, de sajnos az alapanyag nem volt csiszolható). A krómozandó műanyagok már a cosmicarnál készülnek. Emiatt még erősen izgulok, mert a fújós krómbevonatok általában jobban hangzanak elméletben, mint ahogy festenek a gyakorlatban. Ha kész van, okvetlenül felrakom a képeket.

Az előkészületek közül már csak a zaj- és rezgéscsillapítás és a kárpitosmunkák vannak hátra. Tényleg, nem tud valaki egy jó kárpitost?

A bringások kicsit megbénítják ma Budapestet, ami gyűlöletes. Tízezrek fognak szívni miattuk órákon át, mert utakat zárattak le, és a délután közepén tüntetőleg kerékpároznak. A bringások viszont minden nap szívnak miattunk, autósok miatt. Amíg egyedül vannak, kushadni kényszerülnek, nehogy felborítsuk őket. Most viszont nagy a szájuk, és itt-ott hangos hülyeség jön belőle. Pedig alapvetően igazuk volna.

Szent igazság, hogy Budapest közlekedése rossz. Túl sok az autó, nincs bicikliút, a néniknek nincs idejük átvánszorogni a zöldön, nincs parkoló, vagy drága, vagy volt rajtad sapka vagy nem. A biciklistáknak nagyon rossz hely Budapest, igazán nyomorult helyzetben lévő kisebbségnek érezhetik magukat. Az autósok nem veszik észre vagy leszarják őket, alig van bicikliút, a bringás gyalogosnak gyors, motornak lassú, autónak puha. Az autósoknak is elég rossz hely Budapest, az utak szánalmasak, a csúcsforgalom idegőrlő, a benzin drága, a parkolás drága, a többiek hülyék. A tömegközlekedőknek is elég rossz hely Budapest, mert néha tömeg van, néha meleg vagy hideg, néha büdös a szomszéd, néha megverik az embert, és akkor még nem beszéltünk az undort keltő betegségben szenvedő utastársainkról. És az ellenőr is ellenszenves. A motorosoknak meg talán a legrosszabb, számukra az utak simán életveszélyesek, az autósok hülyék és életveszélyesek, a biciklisták és a totyogó nénik is mind életveszélyesek. És hülyék.

Mindenki ugye nem zárhatja le a várost. Én például támogatnék egy elektromos rolleres - gördeszkás - segwayes érdekérvényesítő blokádot, mert viccesnek tartanám, különösen, ha csatlakoznának a járókeretes nénik és a nem akadálymentesített kerekesszékesek. Nekik mind rossz, ahogy az autósoknak, a motorosoknak, a metrózóknak és a bringázóknak is. A biciklisek most lezárják a várost, amivel megharagítják az autósokat, amiből megint nekik lesz bajuk. Az autósok pedig dühükben agresszív baromságokat mondanak, amivel szégyent hoznak a saját fejükre.

Pedig a biciklistáknak tényleg nagyon rossz, és helyes, ha erre felhívják a figyelmet. Még a blokád is helyes: tényleg, mi a francot csinálhatnának? Az érdekérvényesítéshez be kell kerülni a híradóba (igazából persze a Fókuszba és az Aktívba kell, de az is meglesz), ahhoz pedig vagy blokád kell, vagy meztelenül egykerekezni a Parlament előtt. Utóbbit is javaslom.

A blokád nagy kérdése az, hogy ha már kijön Gombos Edina a stábbal, és megkérdezi, mi a baj, akkor mit mond a biciklista. És erre a biciklista az mondja, hogy az autós leszorít, ráparkol a bicikliútra, agresszív tahó, de főleg tüdőrákot és klímaváltozást csinál, és a végén még mind meghalunk. Vesszen az autós.

A biciklista itt kommunikációs hibát vét, mint Zuschlag Zimankó János. Amint ugyanis az autós és az autó ellen fordul, rögtön ellenséget csinál a többségből. Sőt, még nagyobb butaságot csinál, mert a többségi vágynak támad neki, Angelina Jolie-nak rajzol Hitler-bajuszt.

Elemezzünk: kerékpár régebb óta van, mint autó. A kerékpár olcsóbb, nem kell hozzá jogosítvány, se benzin. Mégis mindenhol, ahol futja rá, több az autós, mint a bicajos. Vagy a robogós, Sanghajban. És elsősorban azért, mert az ember erre vágyik. Többen vágynak gépi erővel haladni, mint verejtékezni. A mozdony, automobil, motor, repülő több művészt ihletett meg, mint a velocipéd. Ez van. Emberek erejükön felül költenek autóra és benzinre, mert akarják.

Egy gépen uralkodni, fáradság nélkül helyet változtatni, legyőzni a gonosz távolságot, elmenni a Tatooine-ra a hiperűrön át, ezt áhítjuk. A biciklizés egyszerűen kevésbé szexi. Tényleg, mit kínál a kerékpár az erotikus fantáziavilágnak? Komikus, színes nejlonruhát, átizzadt ágyékpárnával a cicanaciban? A saját szememmel láttam, hogy minden trendi csaj bringásfutárokra nyomul a Szódakertben, de összességében mégis több spermát lőttek ki sportautókban mint versenybicikliken.

A bringás valójában azt akarja, hogy osztozzunk az egészséges jövő és a feszes vádli utópiájában, és az ellenségének az autót képzeli. Pedig az ellensége igazából az emberi természet, az ösztönös lustaság, a veleszületett kalandvágy, az uralkodás és birtoklás ösztönei, és ezek mind az autó mellett hatnak. Az autó nem kényszer, az autót áhítjuk, mert kiszolgálja mindenféle ősi vágyunkat. Az autó ellen protestálni ezért marhaság, életszerűtlen, elhibázott. Ezzel az erővel nyugodtan protestáljunk az éhség, az irigység, a kéjsóvárság, a halálfélelem ellen, azok is mind rossz dolgok, bár ott vannak a fejünkben. És törjük össze a gépeket!

A bringás azért demonstrál, mert élhetőbb és egészségesebb várost akar, de hiába akarja az Eldorádóba vezető utat biciklin megtenni, ha a többség nem. Halló, itt például minden évben tél van! Úgyhogy, kedves bringások, járókeretesek és gördeszkások, arra kell menni, amerre a többséget vezeti önző mohósága. És a többségbe bele kell számolni azt is, aki nem autós, de az lenne, ha tehetné. Aki nem hobbibékávés, hanem kényszer-tömegközlekedő.

És hogy mégse haljunk meg azonnal mind, és ne álljon minden talpalatnyi helyen autó, ezért olyan szabályozásért kell küzdeni, ami a többségi vágy kielégítése mellett törekszik a közjóra. A többség az individuális, géperejű transzportra vágyik, tehát az a cél, hogy őket kielégítsük a világ tönkretétele nélkül. Parkoljon olcsóbban a kisautó, mint a nagy. Nyáron járjunk motorral. Kapjon adókedvezményt a villanyautó. Adózzon többet a sokat fogyasztó autó, mint a keveset. (De rosszul járnék ezzel, istenem)

És ha dugó van, több út kell. Több híd. Alul és felüljárók. Ha nincs parkoló, ásni kell. Ha szmog van, szigorítani kell a károsanyag-kibocsátási határértékeket. Ha elfogy a benzin, majd áttérünk a villanyosságra, az atomra vagy a nanoplazmára. A világ mindenképpen arra megy, amerre akar, a ludditizmus mindig megbukik.

És persze legyen bicikliút és tömegközlekedés, mert jár az alternatíva azoknak, akik azt akarják, különösen, ha az a világnak is jó. De úgy kéne élhető várost csinálni, hogy a közjó céljait a nagyjából köz által vágyott eszközökkel próbáljuk meg közelíteni. Azaz ne tiltsuk és gátoljuk az autózást, hanem tereljünk a kevésbé kártékony autózás felé. Ne álljunk ki azzal a nép elé, hogy ébredjen a Sátán bűvöletéből, és izzadja ki magából a benzingőzt. A nép ugyanis ekkor röhögve ránkhúzza a kormányt.

Kapcsolódó:
Online interjú a Critical Mass biciklis felvonulás szervezőivel
criticalmass.hu
Biciklisek elgázosítására szólított fel Boros és Bochkor

Három éve hallgatjuk együtt a Totalcar tévéműsorának kedvesen nyünyögő főcímzenéjét. Régóta ábrándoztunk már valami szigorúbbról, és most eljött az idő. Eredetileg valami punkosat akartunk, ha már a műsor állítólag olyan. De úgy tűnik, a műsor is keményedni lesz kénytelen, legalábbis Winkler Amadeus erőset lökött rajtunk a hardcore irányába.

Vigyázat! Gyilkos zene, durva, szókimondó szöveg!

Credits:

eredeti zeneszerző: Tónió
áthangszerelés és one-man-band: Winkler Róbert
pojáca basszusgitárral: Bazsó Gábor
szöveg és vokál: Winkler & Bazsó
hangmérnök és stúdió: Tizedes

Okvetlen tekintse meg a galériát is!

Valami keszul. Barcsak tobbet is mondhatnek.

Kérem, szólítson csak Cool Feka Brothernek.

Az Elnöki Datsunra rápróbáltuk az új kerekeit, és a gyönyör okozta sokktól újra kell tanulnom beszélni. 8*18-as, 150 küllős cirkálófelnik, citromfacsarót imitáló centrális anyával, 235/40 ZR18-as Falken gumikkal.

A diszkó császára vagyok. És nagyon boldog.

A felni a sors ajándéka. Mindig ilyet álmodtam a Gloriára, de sose szántam volna rá annyit, amennyibe ezek kerülni szoktak. Aztán pénteken, hajnali háromkor, miután feltettem a hasznaltauto.hu-ra varázserejű kezelőorvosom Nissan Sunnyjának hirdetését (tényleg, nem kell valakinek egy valóban nagyon keveset futott és megkímélt Sunny, orvosnő tulajdonostól, 395.000-ért? Mint a mesében, csak igazából?), félálomban a használt felnik közé kattintottam, és ott volt.

Alig tudtam elaludni, álmomban köldökig gombolt, tapadós nejloningben és répanadrágban csorogtam a Datsunban Miami tengerparti sétányán, a forrónadrágos csajokat stírölve, a Dancing Queent fütyülve a kazettásmagnóra. Reggel telefonáltam a tulajnak, délelőtt odamentem, azonnal elhoztam. A felni hangsúlyozottan nem könnyűfém, hanem krómozott acél. A komplett szett egy Zeppelint is a földhöz szögezne, darabja jó 30 kiló. Nehéz és peres, ez a kényelmetlenség és a rossz útfekvés biztos záloga - de ki a fenét érdekel, ha cserébe én vagyok Dirk Diggler, az ágyúpéniszű pornódiszkóisten?

Indiánék új csapattaggal bővültek. Imi kiváló szerelő, az első datsunos munkahetén végzett az első futómű és a kormánymű felújításával, és a vezényletével visszakerült a motor. A futómű gumielemei a donor kombiból jönnek, és a kombi fogja az első rugóit is kölcsönadni egy nagyon óvatos ültetési kísérlethez. Aztán jön egy kis vezetékelés, zaj és rezgéscsillapítás, kárpitozás, és lassan rakosgathatjuk vissza a többi dolgot.

Mindeközben a hiányzó orrdíszt a mellékelt fotó alapján lassan újragyártja Gulyás Gyula szobrászművész. Látszik a fény az alagút végén. A felni az Indian Design csapatára is úgy hatott, mint kalózokra a harci rum, mindenki szablyával a fogai közt várja a folytatást. Az Elnöki uralkodni fog.

Philippe Starck egy geniusz. Kell egy ilyen azonnal, es a vilag minden kiskolykenek is jar.