A múlt héten gazdagon termett a fémfa. Alighogy elkészült a rendes X az ajtóba, máris kapott a Hangyász még egy A-oszlopot. Minek? Fejreesés ellen, állítólag a Slovakia Ringen szállt már fel úgy autó a dombon, hogy tetőn landolt. Márpedig a Hangyász gyors lesz, és az alapfelépítése alapján aerodinamikailag inkább szárny, mint horgony. De majd ezen is segítünk, erről később.

A kettőzött (igazából a gyárival együtt triplázott) A-oszlop lassan minden modern versenyautóban elvárás, és mivel már van gyerekem, nem kell a látszatbátorságommal hirdetni a kövér kolbászt. Aki látott már 70-es évekbeli japán karosszériaoszlopot, nem is nagyon fog csodálkozni. Amerikában egy ilyen pálcával marokkózni se ülnének le.

Megkezdődött továbbá a lemezmunka. Egyrészt kapott egy 3-as lemezt a váltóalagút eleje. Emögött tudna szétrepülni a lendkerék és a kuplung. Minden tiszteletem az amerikai kisiparé, ahonnan az előbbi kiváló versenyalkatrészek származnak, de 35 év alatt annyira a szívemhez nőttek a bokáim (nem közvetlenül, hanem a törzsemen és a lábaimon át), hogy nincs kedvem kockáztatni. Aki nem tudja, milyen az, ha egy lendkerék szétrobban, tekintse meg ezt a pompás, happy-endes videót. Aztán képzelje el hosszában álló motorral. Nna.

Mivel annyi embernek ígértem már meg, hogy viszem a Hangyásszal, hogy taxizhatnék is vele a fővárosban, ezért kapott páncélt az utasoldal is. Érdekes lemez még az a sarokelem, ami az A-oszlop és az oldalsó X találkozásához került.

Remélhetőleg ennek sem lesz semmi dolga soha, de az A-oszlop merevítésén kívül arra van, hogy támassza az itt még kicsit íves felső ajtó-X-szárat, és arra késztesse az első futóműtornyokat tartó csöveket, hogy inkább ők hajoljanak. A csővázban ugyanis az az izgi, hogy nem pusztán merevnek kell lennie, de célszerűen merevebbnek kell lennie az utas körül, mint messze tőle. Ezt nem ragoznám túl.

És ha mindez klassz, még klasszabb, hogy percekkel ezelőtt érkezett Hexer Zolitől emailben pár kép, ami formálódó tűzfalat és általános belemezelődést mutat.

Ezzel még messze nincs vége a feltalálós időszaknak, például egyelőre egyikünk számára sem triviális, hogy végül hogyan lesz teljesen elrekeszthető a motortér az utastértől, amihez én elég makacsul ragaszkodom, de a lényeg (diszkréten erősödő dobpergés, fanfárok, majd jobbról, luftballonmellű amazonok által fújva belépnek a harsonák): a vázszerkezet ezennel kész.

Drága olvasók, alig merem leírni, de ez az utolsó olyan hét, amikor még pőre acélt nézhettek, a Hangyász ugyanis szerdán elmegy Lajcsihoz fényeződni. Az ám, két nap múlva a Nemzetközi Ebbőlsoseleszautó Nagydíj örökös várományosa a saját lábain állva, végleges magasságában, kormányozható módon elmegy újra megszépülni.

Fényezésnél többről lesz szó, Lajcsi ugyanis egy új orrot is szab majd a csodaszép régi helyett, míg én egy távoli sarokban, tétova mozdulatokkal, halálos komótossággal pöcsölve megpróbálom elkészíteni a kompozit splittert, fenéklemezt és diffúzort.

Ha jövő héten nem találkoznánk, beleragadtam az üvegszövetbe örökre. Kívánjatok szerencsét. Ja, és aki valaha beülne, kezdjen fogyózni.