Tizenhét (17). Ennyi ember kérdezte meg a hétvégi totalcaros pályanapon, hogy mikor lesz kész a Hangyász. Striguláztam, szép prím szám. Nekik is csak azt tudtam mondani, hogy elrepült a második olyan hét is, amikor Adorjánéknál nem jutott rá idő, veszettül dolgoznak egy BMW-n. És hogy a vállalási határidőre vonatkozó kérdésre a legutóbb azt válaszolták kedélyesen, hogy a határidő, az csak arra van, hogy le legyen késve, ugye. Így meg legalább nem késünk le semmit, nincs az a nagy feszültség. Jót nevettünk, de nem minden jelenlévő mosolya volt ugyanannyira őszinte, ezt ebben a szűk körben bevallhatom.

Én a hetet a fogcsikorgatáson kívül kipufogóügyi számításokkal töltöttem, Lajcsi pedig finomítgatta a hátsó sárvédőt. Egyelőre nagyon klassz, remélem, egyszer lesznek kerekei a Z-nek, és akkor majd kitolom lefotózni, bent nincs hozzá normálisan hely. A szeptemberi fények amúgy is legendásan szépek.

A Hacsi, az istenáldotta Hacsi viszont fantasztikus volt a Slovakiaringen. Még mindig vérmesen üvölt és cikázik, mintha nem is épp most esett volna ki egy nagy darab rohadás a jobb küszöbből. Huszonhét éves, görbébb, mint egy alkoholmérgezés a marseille-i kikötőben, az oda-visszaúton kirázta az agyvelőmet a végbelemen át, de a pályán őrülten, eszeveszetten jó volt.

A hivatalos transzponderes mérés szerint egy E36 M3, egy Porsche 911, egy BMW E60 M5, egy Boxster és egy másik 911-es végzett mögötte, a teljesség igénye nélkül. És ezt tudja 153 lóval, egy nagyon gyors pályán, még úgy is, hogy 5.-ben 180-nál leszabályoz (arigato, vicces japán belpiaci motorvezérlő), így a három hosszú egyenes végén csak úgy dobálja el a másodperceket. Legszívesebben betettem volna a párnám alá a nap végén. Csodálatos volt, köszönöm mindenkinek, aki kijött bandázni. Az ilyen napokért éri meg a Hangyásszal kiszívni a spermát az egész világegyetemből.

Kösz a képeket a CarsAndGirls-nek.