Ezt a levelet küldtem a totalcar belső levlistájára ma délelőtt:

Extatikus örömmel tudatom, hogy a sors akaratából tegnap, három órával azután, hogy az első megtekintő rögvest megvette a Gloriát, egy másik ember megvette a fél éve árult Skyline-motort* is. Ami azt jelenti, hogy a Hangyászból épülő IMSA-GTU silhouette racer** projekt ezennel hivatalos startengedélyt kapott. Mindenki rettegjen, 5 év múlva hatalmasat odabaszok. Ha máshogy nem, a farönkkel, amivé addigra sárvédőteteji luk jelenlegi lakója erősödik. [Ez csak vicc ám, a valódi határidő a jövő szezon] 
 

* A Skyline-motort két éve vettem, amikor meglehetősen naiv optimizmussal azt hittem, hogy elkezdődik a Hangyász feltámasztása. Később megindokoltam, hogy miért szánok egy 400 ló körüli modern motort a félholt Z-be. (Zárójel: a motort végül Dávid, egy másik sosem frissülő utcai- és drift-SX-blog szerzője vette meg, sok sikert hozzá)

Aztán egy darabig nem nagyon történt semmi. Megpróbáltam eladni az SX-et, de nem kelt el, és nem engedhetek meg magamnak 3 épített örömautót. Azt a fogadalmat tettem, hogy a Z abból a pénzből épül majd meg, amit kitermelek az állatkert racionalizálása során. Csak aztán nem nagyon racionalizáltam, mert sem a válság nem játszott a kezemre, sem időm és energiám nem jutott a szent ügyre.

Közben egy részfolyamat azért haladt. Egy szerencsés véletlen besodort egy mogyoródi műhelybe, ahol két csodás háborodott szakember műanyag karosszériaelemek készítésével foglalkozott. És akkor végre összeállt, hogy a Z nem lesz közúton is élvezhető modernizált veterán, hanem rendes, tisztességes pályaautó lesz belőle, semmi más. Szép veterán Z-k vannak már a közutakon, de a pályákon nincsenek. De majd most!

Ehhez is frissíteni kell a technikát, mert bármennyire romantikus az eredetiség, bármennyire csodálatos 3 dupla Weber ordítása, de nem lehet úgy használni egy pályaautót, hogy minden apró hiba után hetekig kell vadászni a vén alkatrészeket. Ezért feláldoztatik az eredetiség a használhatóság, az öröm oltárán. Ezért hívom a versenyhangyászt **silhouette racernek, ahogy a 70-es évek óta nevezik azokat a versenyautókat, amik külsejükben és típusnevükben emlékeztetnek csak az utcai álrokonokra.

A sziluettet adó műanyagozás nagyja kész, majd írok róla rendesen, és végig fogom blogolni a teljes épülési folyamatot. Remélem sokat fogunk közösen tanulni, lesz itt minden, bukócsőtervezéstől felfüggesztés-transzplantáción át a szívómotortuningig. Az utóbbi szó fontos, ezért adtam el a kiváló Skyline sor6-ot, mert veterán pályaautóba nem teszünk turbót.

Most a következő lépés a lakatolás: ki kell metszeni a rozsdát, megerősíteni a kasztnit, és felkészíteni az SX-ből származó független hátsó felfüggesztés befogadására. De mindenek előtt ellenőrizni kell, hogy egyenes-e, mert az öregség, a korrózió és a korábbi esetleges balesetek miatt elcsavarodott kasztnit tilos becsövezni, és ezzel örökre konzerválni a rossz állapotot, mert akkor soha nem lehet majd alá rendes futóművet állítani. Azaz most kerítenem kell egy olyan műhelyt, ahol

1: meg tudják mérni egy karosszéria referenciapontjait

2: halálos pontossággal a helyére tudják húzni, ha kell. Ötlet?