Ha valaki két hete teszi elém ezt a posztot, azzal, hogy én írtam a jövőben, drogozással gyanúsítom meg. Természetesen nem azért, mert blogposztokat mutogat a jövőből, ehhez elég egy hiperhajtómű a NASA-tól. Hanem azért, mert ami itt olvasható, az színtiszta science fiction a legjavából.

Powered Áki két hete dolgozik a Hangyászon. Összefoglalnám, elölről hátra. A karosszéria padon átmérve, helyrehúzva. Igény szerint itt-ott egy picit csonkolva.

Az első futómű véglegesen a helyén. A magassága egy klassz hüvellyel a rugó-előfeszítéstől függetlenül állítható maradt.

Az első kerekek kormányozhatók. A szó szoros értelmében. A helyén az E46 kormánymű, a végein ott ülnek a kormányösszekötők. A helyén a kormányoszlop (mindjárt meg is kértem, hogy az ebben ülő egyetlen kis gumipogácsát cseréljük szilárd elemre). Ráadásul állítható maradt, és biztonsági, összecsuklós (helló, mama!), szintén E46.

A kormányoszlop végén kormánykerék található, bár még nem az ide szánt vén Nardi, de időközben azt is megtalálták Adorjánék, hála istennek.

A kormányoszlop alatt ott ül a pedálgép, vele szemben az állítható ülés. Az ülés mellett a váltó, váltóbottal, melynek segítségével valóban lehetséges sebességet váltani. Rövid úton, pontosan. A képek kedvéért bepróbáltuk a műszerfalat is, jó lesz, elérem bekötve is.

Ültem pár percet a kellemes Dämmerungban a Hangyászban, próbálgattam a gázfröccsöt, hogy fék és gáz hogyan jó egymás mellett. Tekergettem a kormányt, váltogattam a sebességeket, belőttük a hidrós kézifék leendő helyét.

Nem is annyira boldogságot éreztem, mint inkább hitetlenséget. Vártam a csapdát, a kiugró krampuszfejet, a derült égből lesújtó apróbetűs szívást, de nem történt semmi rossz.

Közben megtudtam, hogy a lézervágós épp az első féknyerget tartó konzolon és a leendő leömlők talpán dolgozik. Hogy a kardán hamarosan elmegy a kardánoshoz, hogy a szintén véglegesedett helyű váltó és a készre szerelt difi közé bekerülhessen.

Megbeszéltük a fék- és üzemanyag-csövezést. Mindent a kasztnin belülre kértem, a féket hagyományos rézcsőből, mert korhű és megbízható, az üzemanyagot meg gyári BMW-ből, elvégre ha az ember az életét bízza valamire, nem feltétlenül baj, ha rendes helyen, rendes minőségbiztosítással készült.

Este hazafelé még mindig gyanakodtam, hogy ez csak valami kialvatlansági hallucináció. Mára kicsit leülepedtek az élmények, tisztult a kép. És két órája megjött Powered Áki levele, benne a kész leömlőtalpakkal, a lézervágott konzollal és az elöl-hátul komplettre szerelt, csak csövezésre váró fékrendszerrel. Azóta tudom, hogy tényleg becsavarodtam.

Nyilván vannak rossz hírek is: nyomtalanul eltűnt az olajpumpa, a vízpumpa, a generátor és az önindító. Adorjánék még túrnak egy utolsót, hátha ezekből is megkerül valami, ahogy végül a kormány is előbújt. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek mind náluk kallódtak el, a generátor például kizárólag a motorról a magyarországi megérkezése utáni pillanatban, a raklapon készült első fotón látható, 2010 május 26-án, Vasadon, aztán soha többet.

Az Amerikából rendelt motoralkatrészek másfél hónapja nem találnak haza, de van köztük olyan is, ami már hosszú hónapok óta hánykolódik valamelyik hideg tengeren. De itt is van remény, talán erre a hétre mindent hazaeszik a fene. Szinte remélem, hogy nem lesz minden Hangyász hétfő ilyen kiállhatatlan, diadalittas helyzetjelentés, mert gyűlölni fogtok. De elkelt már egy kis öröm.