1967-ben, a Groote Schuur kórházban Christiaan Barnard sikeresen átszerelte egy ember szívét egy másikba. Mármint relatíve sikeresen: a szív pompásan működött abban a 18 napban, amíg Louis Washkanskyt el nem vitte a tüdőgyulladás.

Három évvel korábban viszont Dr. James Hardy merészebbet kíséletezett: egy csimpánz szívét adta egy haldokló embernek. Egy focimeccsnyit az is elketyegett.

Érdekes, hogy Barnard nevét rengetegen ismerik, Hardy pedig egy huncut kis wikipedia szócikket se kapott. Pedig mennyivel klasszabb lenne, ha az organikus transzhumanizmus elvinne minket odáig, hogy az embereket szépen össze lehessen legózni olyan alkatrészekből, amik egyenként mind jobbak a sajátjainknál.

Ez a terv a Hangyásszal is. Eredetileg úgy gondoltam, hogy korhű helyreállítás lesz, restaurálás, mert az úgy korrekt. Aztán kiderült, hogy a Balázs Viktor egyik barátja hozott magának egy Datsun 280Z-t, ami kibaszott gyönyörű. Pár hónapra rá kiderült, hogy a Csikós egyik barátja hozott magának egy Datsun 240Z-t, ami ugyanolyan szép, máshogy. Nekem meg közben 6 azaz hat éve rohad a Z-m a kertben.

Tenni kell valamit.

Mostanra tehát lett legalább három igazi Z az országban, amit láttam. Plusz van még 4 a Z-Club Hungary-n. Ez elég ahhoz, hogy a nyomtalan kipusztulás ne legyen aggasztóan közel. Viszont Z-t mégse látni soha, sehol, és egyetlen élő ember se tudja megkülönböztetni a ZX-től itthon. Bezzeg ha valakinek a csajával csinálná azt a plasztikai sebész, amit a Z-vel csinált a Nissan a ZX-re váltáskor, azt kiszúrná. A sebészt meg le.

Szóval az evangelizáció szent küldetését teljesítve szét kell hintenem a Z-ismeret spóráját idehaza. Spórát hinteni viszont nem szeretek. Gumiport igen. Dereng már?

Az eredeti, 2,6 literes, sor6-os motor tökéletes a Z eredeti funkciójára. De nem elég az evangelizációhoz. És az én motorom beteg. Szerencsére a Nissan elég sokáig gyártott sor6-ost. Itt van például a Skyline GTR, 2,6 liter, twin turbo, csak az összkerekes. De itt a Skyline GTS-T, ami sima hátsókerekes. És eredetileg ugyan csak egy turbó, de eredetileg például én csecsszopó bekakiló voltam, aztán mégis alkalmi autósblogger lettem, szobatiszta. Van fejlődés a világon. Van már motorom. Régen mentem is vele:
(Ez egyébént fennállásunk tán legrosszabb videója, egy amatőr TC-pályázaton a nyolcaddöntőbe se juttatnám. Szörnyű idő volt, nem tudtunk képeket gyártani, beázott a kamera, sietni kellett, ráadásul Robertó viccből azokból a snittekből gyártott klipeket, amikor az esős műgyantán bénázunk az aktív sperrel. És így tovább. Még hogy régen minden jó volt, lol)


Az RB25DETT Csizi műve, aki az általam itthon látott legsúlyosabb 200SX kétkezi építője. Az autóról biztosan lesz még szó, már csak az orra és a teteje miatt is megérné, és akkor még nem beszéltünk arról az RB26DETT motorról, aminek a kedvéért eladta nekem az RB25-jét. Véletlenül találtam egy videót róla, de nem az én érdemem.
 


Csizi kalandjairól majd igyekszem beszámolni, meg arról is, hogy mit kell csinálni egy 34 éves, rommá pusztult autóval annak érdekében, hogy kibírjon valahányszáz lóerőt, versenypályán. Erről szólnak majd a következő hónapok.

Addig is: nem ismer valaki véletlenül egy tényleg nagyon ügyes, szorgalmas és megbízható lakatost? Mármint egy létezőt, aki vállalná a Hangyászt? Kemény meló, de ha elkészül, spermából lesz a polírpasztája, olyan szép lesz.