Az egész autósdiban talán az a legjobb, hogy csodálatos dolgokat lehet megtudni rajta keresztül a világról. Tudta-e ön például, hogy amennyiben tényleg átáll az emberiség az elektromos autókra, akkor Bolívia lesz az új Irak? A belső égésű motorhoz ugyanis olaj kell, ami a Közel-Keletről jön, ahol aránytalanul sokat bombáznak. A ma életképesnek látszó akksikhoz viszont lítiumra van szükség, az pedig Bolíviában és Kínában van.
De nem is ez a mai menüről a séf ajánlata, hanem az alábbi súlyos videó:
A filmen egy elektro-reológiai folyadék látható, amint felmászik egy elektromágnesre. Az a vicces, hogy minden gyönyörűsége dacára mélyen nyugtalanító a látvány. Biztos azért, mert a debil science-fictionben minden titokzatos trutyiról kiderül, hogy előbb-utóbb erőszakkal lekúszik az ember torkán, és megöli.
Az az izé egyébként olaj, amiben mikrométeres (szörnyű kicsi) fémrészecskék lebegnek, amelyek elektromágneses térben sorokba rendeződnek a mágnes pólusainak megfelelően. Ebben az a szép, hogy ilyenkor a folyadék tulajdonságai megváltoznak, mégpedig az elektromágnesességgel arányosan. Azaz egyre sűrűbb vagy egyre folyékonyabb tud lenni, ráadásul a viszkozitás változása (ez a folyékonyság) villámgyors.
Ezen az elven működik a világ ma is mert legjobb autó-lengéscsillapító megoldása. A lengéscsillapító nagyjából úgy működik, hogy egy olajjal töltött hengerben tologat egy dugattyút a ki-be rugózó futómű, és az olaj áramlásának a nehézkessége lassítja a ki-be rugózást. Két módon tudunk egy lengéscsillapítót egyszerűen felkeményíteni: vagy kisebb lukakon át kell áramlania a folyadéknak, vagy sűrűbbre kell venni a folyadékot, azonos lyukátmérő mellett.
Az elektro-reológiai folyadék pont ezt tudja. A gátló dugattyújában van egy tekercs, amire villanyos feszültséget küldünk, ami szépen erővonalakba rendezi a folyadékban lebegő részecskéket, amitől az besűrűsödik, és a gátló felkeményedik.
Az autó komputere irányítja a lengéscsillapítóra küldött feszültséget. Amikor cirkálunk, szinte semennyit, ilyenkor a lengéscsillapító lágy, hogy kényelmesen utazzunk. Ha hirtelen elrántjuk a kormányt, ahogy elindul a mozdulatunk, máris rákeményít a lengéscsillapítókra, hogy ne billenjünk, hanem kanyarodjunk. Ha fékezünk, ráfeszít az elejére, hogy ne bukjon le az orra. Ha gázt adunk, nem engedi összeülni a fenekét, és nem engedi gyorsan kinyúlni az orrát, hogy ne ágaskodjon fel.
Az elvben az a legszebb, hogy csodálatosan egyszerű, és tökéletesen működik. Az első magneto-ride-os autó a Cadillac STS, amit vezettem is, és nem voltam elájulva tőle, de egyrészt a beállításaihoz nem lehetett hozzáférni az Univerzum Kurvára Legostobább, Legigénytelenebb (UKuLeLe) fedélzeti komputerében, másrészt az egy amerikai bálna. Azóta viszont ilyennel szerelik az Audi TT-t, amivel nem mentem, de állítólag szuper, az R8-at, amivel mentem, és úgy is zseniális volt, hogy abban pont nem volt, és a Ferrari 599 GTB-t, amivel nem mentem, de feküdtem alatta egy forgatáson. És egyre több dolgot.
Fotó: Fenyő Balázs
Mert az még csak hagyján, hogy egy autóban mennyire jól jön egy villannyal változtatható sűrűségű trutyi, de például épületekbe építve segít elkerülni, hogy lengésbe jöjjenek és összedőljenek, mondjuk földrengéskor. Aztán megy még majd művégtagokba, és természetesen háborúba, ahol egyelőre testpáncélzatnak akarják használni. Ó, és ilyen izével polírozták a Hubble űrteleszkóp lencséit.
Két kérdés furdal még autó és elektro-reológia témakörben:
- Mennyibe fog kerülni és hány kilométernél lesz esedékes az olaj cseréje, mert öregszik (és ugyanúgy csak a számlára írják-e majd rá)
- Mikor fogják kiváltani vele a ma még súrlódva kopó kuplungot, mert elvben arra is tökéletes
További tudományos olvasnivaló az intelligens anyagokról a KFKI-n.