Drága mellőzött blog,

fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy a mára ígért tavalyi D1GB driftverseny döntőinek videója csak holnap publikáltatik, mert Sacher-túladagolás miatti cukoreufória kínoz. A csajom halálos adag csokoládét sütött a műfajt forradalmain megújító féltortámba.  Aki máig kibírta, annak ez már nem lehet túl soká.

Hol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a gép zúgó zajában,
a tárt wikipédiában,

a száz nyitott ablakban,
villámgyors alt-tab-ban,
ott nördség van
a falban utazó LAN-ban,

ahogy az egér füle kattan,
ahogy az ikonod  
mappába vonszolod,
dreggeled, droppolod,

ahogy a laptopod dokkolod,
hogy a füled az ipodod,
a lábad a tripodod,
bajtársad a kamerád,

és hogy kattan-e rád
egy másik nörd a wiwen,
míg te emitten biteket
emittálsz a Transzmitten

nem tudod,  de akarod,
mindennapi abrakod
a login-ablakod,
mert ahol nördség van,

ott nördség van
nemcsak a felhasználói fiókban
lapító pornóvideókban
duzzadó dildókban,

ott nördség van
a laptop ágymelegében,
hogy éppen a gépben az
ágymeleg éden,

hogy nem szerelmed fészkel
kifliben hasadba,
csiklandó hajadtól
álmosan kacagva,

hogy nem szuszog füledbe
álmaid nője,
csak a gépből zúg kifele
a processzor hője,

a nördség zár
a világból magadba,
hogy megerjedj
akár egy lehullott vadalma,

ha eltöm a magányod,
lenyúlsz és kihányod,
felírod a blogra
a köz elébe dobva,

mert ahol nördség van,
ott nördség van
a közre fröcskölt könnyben,
keservben, kínban, közönyben,

ha macskád nem dorombol,
blogolsz a dologról,
így lett én-blogodból szűkebb
pátriád, önterápiád, ahol

a kommentek becéznek
szerető szavakkal,
bódítnak tanninos,
lecsengő savakkal,

nörd vagy, és ebédre
feedeket kosztoltál,
desszertnek, kompótnak
kiadóst posztoltál,

sőt, kiadást: nörd vagy,
kinek nedves álma
egy expense-trackelő
MS Excel-tábla,

tudod, mit költöttél el
tavaly kajára,
mennyivel szökött fel
a sózott vaj ára,

a tájékozatlanság
legriasztóbb rémed,
hogy nem tudod, mit kóstált
a borotvakrémed,

nörd vagy, mégse kell hozzá
számítógép,
hogy tudd, hogy az ember is
számító gép,

de ahol nördség van,
ott nördség van
nemcsak a pizzával puffasztott
apai hasakban,

az ótvarként rohadó
lepusztult vasakban,
az IBook-ra húzott
karcálló tasakban,

a Homárra kiposztolt
hasztalan vacakban,
és nördség van a dacban,
a konzum-öntudatban,

Abban, ahogy a
tékozló-herdáló
tudatos fogyasztó
mosolyra fakasztó

gúnyával marod a
belőled élő
halálra szánt multit,
s mint kit már átvertek

ezerszer életében
nem bízol másban,
csak a nép ítéletében,
mert minden nörd tudja

hogy az egyént becsapja
csacska, torz egója
csak a köz törekszik
tudatlan a közjóra,

ahogy az egyénnek
a jóízű dugás,
úgy kell a köznek
a közösségi tudás;

közszereplésed egy
Flickr-es hakni,
japán nő tanított
pólót hajtogatni,

s ha talpadat csiklandják
puha fehér tollal,
kacagva trillázol
rotfl-lel és lol-lal,

nörd vagy a torrenten
lecsurgó filmben,
nördnek a nördség
a mindennapi minden,

nörd vagy a soulseekről
letöltött zenében,
nörd vagy te egészen,
részként az egészben,

nörd vagy a reményben,
hogy ha vége lészen,
várjon rád menny vagy pokol,
ott is lesz internet-protokoll.




A kis Nerdling és Angelday születése napjára, mindkettőről irtózatosan lekésve. És Gyulának, remélem, megbocsátod.

Címlapra csalva máma, a Geek Pride Day alkalmából.

Először is (olvasói nyomásra) íme egy rövidke áttekintés a Karotta Krahácsok általános állapotáról.

1: A Corolla tökéletes. Mindene pompás, összeállt, kiforrt, amióta Indiánék felcicomázták, a maga szerencsétlen módján szép is. Egyetlen nyugtalanító tünet van: alighanem kilágyult néhány motortartó bak, és az egész motor megdőlt balra, amerre az óra nem megyen, ha a vezetőülésből nézzük. Ezért egy fém vízcső időnként nekikoccan a tűzfalba hekkelt odú peremének, és zörög. Mivel az ilyesmi előbb-utóbb anyagfáradáshoz, az pedig hűtővízvesztéshez és motorhalálhoz vezet, meg kéne csinálni.

2: Az elnöki Datsun téli álmát alussza a szerkesztőség mélygarázsában. Álmában leszívja az akksiját valami titokzatos okból, mintha csak az ujját szopná kisdedként. Leeresztett a bal hátsó kereke, egyébként remek.

3: A Datsun Z ott rohad Indiánék kertjében, továbbra is a szívem szakasztja, de hiába, még mindig nem jött el az ideje.

4: Az SX az én kertemben rohad. Lassan másfél éve nem mozdult egy métert se. Most viszont lehet, hogy nekiállunk, Tomitsu is elszánt, én is, nem várjuk meg, amíg meghal magától. Belemennek a rugók, az injektor-légtömegmérő kombó, hozzá Tomitsu ad egy Greddy E-Manage-et. Beköltözik a Kaaz drift-sperr. Kicseréljük a múltkor egy szerencsétlen kartergázcső-áthelyezés következtében kilőtt szelepszár-szimmeringet. Csináltatok bele egy kevlar kuplungot. És kell egy üzemagyagpumpa. És egy lukas gépháztető (Indián, hallasz?). És talán egy kapcsolható elektromos ventilátor. És egy rakás életvédelmi műszer: olajnyomás, olajhőmérséklet, rendes vízhőmérséklet (a gyári egy imitáció, igazából csak hideg-üzemi-meleg mutatóként működik, pedig valódinak látszik). Hirtelen ez minden.

Cél a megbízható 280-300 ló, jól adagolható gázzal, torpanás, fuldoklás, melegedés, kopogás nélkül. Ha véletlenül több lenne (ami valószínű, mert lényegében már most itt tartunk), akkor visszavesszük a turbónyomást, ameddig el nem gyengülünk a kívánt szintre. (Most 1.1 bar) Ez azért fontos, mert a motort nem bontottuk meg, nincsenek erősített alkatrészek odabenn, és nem célszerű a gyári dugókat és hajtókarokat agyonterhelni. Így is 180%-on szenvednek szegények. És nem gyorsulási autót építünk, ugye, hanem utcai GT/driftautót, legalább 3 évre, ha a szalagkorlát/villanyoszlop/másik közlekedő/sziklafal másként nem akarja.




5: A Terrano, az örökké megbízható, példásan karbantartott vészmobil, ami mindig megy, most elromlott. De még hogy!  A minap, amikor Kaliforniába tartottam kipróbálni az Opel GT-t, amiről életem eddig legsótlanabb, legrosszabb cikkét írtam, szóval a minap, pont, mire beálltam vele a szerkesztőségi mélygarázsba, felforrt a vize. Vagy legalábbis azt mutatta. Még feltolattam vele a rámpára, amin állnia kell (liftes rendszerű rémgarázsunk van, a világ legelcseszettebb ostobasága), felező összkerékben, ahogy kényelmes, leállítottam, és elrohantam a reptérre.

Mikor négy nap múlva visszatértem, és kinyitottam volna a motorházat, megnézni a vízbajt, nem nyílt a központi zár. Ez is leszívta az akksiját. Na most. A Terrano ajtajai kulccsal nem nyílnak, én már így vettem. A csomagtartón át lehet vészhelyzetben bemászni. Mivel azonban a falhoz tolatva álltam meg, nem lehet kinyitni a csomagtartót. Ördögi helyzet. Még érlelem a megoldást.

Mindezek tükrében elgondolkodtam azon, hogy nem lenne-e célszerű egy olyan flottillát üzemeltetni, aminek a legfiatalabb tagja nem múlt még el 16 éves. És az átlagéletkor nem 23,2 év. Tehát venni egy fiatal, megbízható autót. Megkísértett, de aztán jobb belátásra tértem. A fiatal autók közül is csak a sportkupék érdekelnek, azok drágák, olyanom van már 2, egyiket se cserélném le, a Terranót meg nem érdemes újabbra cserélni, meg nem is akarnám. Minden marad a régiben.

És végül egy kis történelmi lazítás.

Az alábbi videó a 70-es években készült a Nürburgringen, az Adenauer forst kanyarnál. Super8, nincs hanga, de mégis ajánlom. Minden autó rettentően felborul, vagy majdnem. Ilyenkor látszik, mekkorát fejlődtünk.

Érdemes megfigyelni, hogy jellemzően farmotoros autókat látunk borulni (NSU Prinz, Karmann Ghia, Bogár, Fiat 850, stb.), klasszikus átlibbenős-terhelésváltásos bukfencekkel. Lágy futómű, rossz súlyelosztás, túlzott merészség. Bezzeg azok nem ráztak!

A másik riasztó aspektus a kor véznácska tetőoszlopainak reménytelensége, úgy összenyaklik a legtöbb, hogy az ember nyaka belereccsen. Mármint itt a gép előtt is, odabenn nem kérdés.

A megúszások fantasztikusak, a Bogárból kieső és sértetten visszaülő ember Buster Keaton-emlékdíjasat alakít.

És nem mondom meg, mi történik a nyitott Bogár kabrióval, amiben négyen! ülnek. És gyorsan jönnek, messze túl gyorsan.

Ha meg kellene neveznem a három leggyakrabban hallott kérdést, amivel megtámadnak férfitársaságban, ezeket sorolnám fel:
1: Melyik a kedvenc autóm?
2: Milyen volt a Ferrarinak / M5-nek kenni? (A kenni szót ajánlom hosszan ízlelgetni)
3: Mi az a ballábfék és a gázfröccsös visszaváltás

Az első két kérdésre triviális a válasz:
1: Nem tudom
2: Jó

A harmadikra viszont kár szót vesztegetni: íme Walter Röhrl, az isten, amint mennyeien demonstrál. Csodálatos videó.

Ha itt nem játszaná le (megesik), akkor mindenképp nézd meg itt.

A Tyrrell P34 azért kedves a szívünknek, mert minden idők legmókásabb külsejű F1-es autója. Ráadásul élő ember nem vette komolyan, hogy valaha normálisan működhet.

Azért lett hat kereke, mert a két kicsi első keréknek:

- kisebb a légellenállása, mert kisebb a homlokfelület
- összességében mégis nagyobb felületen érintkezik az aszfalttal, tehát jobban tapad

viszont:

- irtó komplikált megcsinálni, hogy kanyarodni tudjon, mert mind a 4 kerék más íven fordul
- fékezéskor vagy az első pár blokkol, ami lerövidíti az effektív tengelytávot, így szűkebbre húzza az autót
- vagy a második, ami pont ellenkezőleg hat
- ezért három főfékhenger kellett
- nehéz

Derek Gardner, a Tyrrell főkonstruktőre maga is sokat nevethetett a dizájnon, pláne, amikor elképzelte az emberek arcát, amikor leleplezik. Igaza is lett. A takarót hátulról előre húzták le a sajtóhiénák orra előtt, és állítólag a terem takarítómunkásai még hetekkel később is találtak lehullott, a hitetlen tülekedésben elvesztett alsó állkapcsokat a székek alatt.

Hogy értsük: a négy első kerék 10 colos volt, azaz akkora, mint az eredeti ős-Minin. Összevetés gyanánt a Trabant 13-asokat használt.

Végül aztán ez is lett a veszte: mivel senki más nem versenyzett ekkora gumikkal, a GoodYear nem fejlesztett rá külön, mert nem érte meg. Így pedig lassan kikopott a mezőnyből, pedig perverz módon hajlamos volt nyerni. A '76-os svéd GP-n Scheckter és Depailler elvitte vele a két első helyet.

 De nem ezért kapott postot, hanem a képek és a videó miatt. Hat kerékkel driftelni Monte-Carlóban! Ez ám a mulatság! Féktávon elemelni a belső-hátsó kereket, akár egy szeleburdi Renaultsport Clio! És legfőképpen a videó, ami egyszerűen csodálatos. Máig sem értem, milyen égre szegezett lándzsára szerelhették a kamerát a belső/felső képekhez. Ne feledjük, 1976-ban járunk, aligha rendelkeztek Tyrrellék tenyérnyi MiniDV-kkel.

A Gumiipar Leghibbantabb Termékfejlesztője megtisztelő címéért küzdő Kumho gumigyár új varázsfegyvert vetett be. Pár éve ők jöttek ki a kimondottan driftre fejlesztett színes füstöt okádó gumikkal, de a drift a tulok férfiak sportja. Márpedig a családi erszények sorhajóhadnagyai a nők. Ezért a kumhósok rettenetes brainstormingba kezdtek, hogy megfejtsék, milyen egyedülálló featúra késztet egy nőt gumivásárlásra.

Elképzelhető, hogy az ötletet a gumiipar másik nagy oszlopa, az óvszergyártás adta, ahol az ízesített, aromás kotonok évtizedek óta milliárdokat termelnek a világgazdaságba. Vagy az alsó tagozat misztikus kegytárgya, a szagos radír. (Ugye nem csak én kóstoltam meg?) Akárhogy is, valaki a homlokára ütött a Kumho tárgyalójában az ovális asztal mellett, és így kiáltott: Szagló abroncs! Levendulás gumiköpeny! Jázminillatú futófelület! Narancsos karkasz!

A többi, ahogy mondják, már történelem. Most karácsonykor a Kumho boldog sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy a női célcsoportra szegezett orral piacra dobja az illatosított termékcsalád első elemét, a levendulás Ecsta DX aromagumit. Az alapmodell 205/60R16 méretben kapható, 119 dollárért, azaz durván 23 000 forintért. Nem is rossz ár egy ennyire úttörő termékért.

De vajon miért pont levendula?

A levendula szép színű növény, de a szín most nem érvényesül. Potpourriként jellegzetesen kellemetlen szaggal árasztja el környezetét. Megóv a molyoktól, de a molyok nem esznek autót. Aromaterápiás haszna is van; megnyugtat, pihentet, olajának vizes oldata jó pattanás ellen, és így tovább. Annyira népszerű illat, hogy rengeteg test- és szépségápolási termékben használják.

Ugyanakkor nyugtalanító tény, hogy a Washington Post az Amerikai Endokrinológusok Társaságát idézve ezt mondja róla: „A levendulát tartalmazó samponok, szappanok és testápolók hormonzavarokat és mellduzzadtságot okozhatnak fiatal fiúknál.”

A fenti jelenség orvosi neve gynaecomastia, vicces angol neve bitch tits, magyarul a kancsöcs (by Dr. Orosz Péter) vagy a szukaduda megnevezés ajánlott. A lényege, hogy a férfiak mellén megvastagszik a zsírszövet, és a betegek összetételében és megjelenésében a női mellre emlékeztető képletet növesztenek.

Legtöbbször valamilyen hormonzavar vagy hormonkezelés mellékhatásaként jelentkezik, de társadalmi beágyazottságát a vicces néven kívül a testépítésnek köszönheti. A durva anabolikus szteroidok hazavágják a szervezet hormonális egyensúlyát. A jelentős dózisban bevitt tesztoszteront a férfitest a saját termelésének csökkentésével, és az ösztrogénszint emelésével igyekszik kompenzálni, ilyenkor növeszthet akaratlanul női mellet az elhivatott bodybuilder.

De tényleg, miért pont levendula?


Videó a színes füstös Kumhóról akcióban itt.

Ki ne kívánna egy olcsó, de radikális erősödést hozó alkatrészt az autójába? A mágneses benzinmolekula-fésűk és a szívócsőbe kókányolt rotorok ideje lejárt, itt a minden ízében lenyűgöző Karton Kompresszor.

A kompresszor nem okoz turbólyukat, nincs váratlan, balesetveszélyes teljesítményugrás. A Karton Kompresszor ráadásul könnyű, így nem árt a súlyelosztásnak. Nem kell az autó kenési rendszerébe integrálni, nem igényel karbantartást.

Rendelje meg most, és adunk hozzá ajándékba egy készlet osztrigából készült fékbetétet a radikális féktávokért, és egy Szuper Krepp Diffúzort a maximális leszorítóerőért!

És akkor az ember hazamegy, matat a kulccsal a zárban. Simán balra sose fordul el, előbb egy kicsit mindig jobbra kell tekerni, aztán laza csuklóból, folyamatos, töretlen mozdulattal fordítani vissza, mintha a gerincben kissé megakadt volna a kenyérvágó kés. És akkor kinyílik az ajtó.

Odabenn aztán keresi a megszokott fotelt a milliószor bejárt útvonal közepén, a fridzsider és a számítógép közti főútvonal harmadolópontján, ahová a kabátját szokta lehányni. De most nincs ott. Helyette gigászi, üvegfalú nappalit lát, olajos tikfa parkettával, szellősen szétdobált dizájnbútorokkal. A panorámaablakra tajték fröccsen. Valahogy tenger került a ház lábához. Sószag van.

Az ördögit, gondolja ilyenkor az ember. A teremtésit. Én már a másikat megszoktam, de itt se nől gyorsabban a szőr. Itt se keservesebb az alakos szék. A kulcsom nyitja, a vécében ott a Csányi, a Vonnegut meg az EVO magazin. Megtartom.

A címváltozásról se kell értesíteni senkit, aki eddig beesett, ugyanitt megtalál.

Isten hozott a KK 2.0-án.

Ahogy már óvatosan kiszivárogtattam néhányotoknak, a KK hamarosan el fog költözni. Jelenleg egy öreg és béna blogmotoron ül, ami sajnos nem tudja elég ügyesen kezelni a temérdek kommentet, és alkalmatlan arra, hogy a nagy közös totalcaros blogba, a Belsőségbe tartalmilag és technikailag bekapcsolódjék. Pedig ez a távlati cél. Konvergálunk egy szebb szinergia reményében, míg a webkettő el nem választ.

Egyelőre annyi történt, hogy házi fejlesztésű blogmotorunkon, a blog.hu-n létrehoztam a karotta.blog.hu-t, és kézzel átmásoltam néhány bejegyzést, de nem mindet. A Közlöny ott fog újraéledni, de nem kell átállítani a hímzett könyvjelzőket, mert amint ott elkészülünk, a karotta.hu domaint átkötjük, és egyszerre csak az lesz itten, emez meg ott, ahová a kiszolgált bitek mennek megpihenni egy dolgos élet után. Valami sztrádapihenő lehet, változtatható avataros kamionos kurvákkal.

Tehát: buék. Nem győzök elég nagy amplitúdóval hajbókolni példátlan állhatatosságotok előtt. Ha valaha felkel még a nap, lesz élő KK. (Bár ebben a konkrét másodpercben egyik sem látszik egészen biztosnak.)

Június végén Norbával kimentünk Angliába, az ottani driftbajnokság, a D1GP silverstone-i futamát megnézni. A brit drift technikailag messze a fejünk felett lebeg, komoly versenyautók futnak rengeteg pénzből. De miattuk mégse mentünk volna ki. Ez viszont Exhibition Race volt, ami annyit tesz, hogy a japán élmezőny 10 tagja átkelt a világon, hogy iskolaversenyt rendezzenek nekünk.

És hiába ügyesek az angolok, ez japán sport. Aki evett már tavaszi tekercset a sarki kínaiban, és evett gyozát a Daikicsiben, az tudja, hogy amire van professzionális japán megoldás, arra kár jobbat keresni. Szónokolni nincs miről: tekintsd meg a galériát, és töltsd le a 74 megás videót. Ez egyelőre csak az edzés, a verseny cuizo-csatáit, ahol a test-test elleni küzdelemben eldől a végső sorrend, majd a következő postban láthatod, 2007. augusztus 30-án, a 30. születésnapomon.

képgaléria

videó