Ez nagyon fáj.

Ez volt a tárgya a levélnek, amit Tóth Zoli küldött a minap. Üres volt, csak egy link volt benne. 

A link egy egy riportra mutatott. A riport arról szól, hogy a szerző Japánban elmegy egy éjszakai rendezvénysorozatra. Azaz csak úgy elindul, és egyik dolog követi a másikat. Hol egy kis gyorsulás, hol egy kis tuningtalálkozó, aztán egy kis drift.

Kiderül, hogy az illegális streetracing valójában megtűrt elfoglaltság. Úgy működik, ahogy egy egészséges társadalomban illik a dolgoknak (pedig a japán attól elég messze van, állítólag), azaz az érintettek nem baszkurálják egymást feleslegesen. A gyorshajtók igyekeznek nem láb alatt lenni, nem megölni egymást és másokat, és ha jön a rendőr, abbahagyják. Cserébe a rendőr nem keresi rajtuk az izzókészletet és a láthatósági mellényt. Érti, hogy mások mókáját elcseszni önmagában nem egyenlő a társadalmi értékek védelmével.

Én a magam részéről továbbra is a versenypályát ajánlom tiszta lelkiismerettel, mert hiába tetszene elvileg egy ilyen mulatság, a személyes tapasztalat az, hogy előbb-utóbb mindig felbukkan egy közveszélyes idióta gyerek, aki a fogalmatlan, észnélküli vadulást választja rekreációs elfoglaltságnak. Nem is tehet róla, az emberi egyedfejlődés során mindenki előbb lesz bátor, mint ügyes.

Kurva jó kis cikk, ajánlom. Én is ott lettem volna. 

Tokyo: Underground Street Racing Paradise