2005. augusztus 17-én érkezett a Corolla GT a Szántó-klinikára egy könnyű átvizsgálásra, kicserélendő néhány kopó-fogyó alkatrészt. Kilenc hónap elteltével itt az idő, hogy boldogan szétkürtöljem: kész.

Majdnem. Már csak egy váltó-, egy kormánymű- és egy dififelújítás van hátra, és aki szerint ez sok, az sose vágjon szétpusztított öreg sportautók restaurálásába. Másnak se ajánlom tiszta szívvel. Mi is volt a gond? Szétporladt karosszéria, megsemmisült motor, málló futómű, hasznavehetetlen fékek. A lakatolás és kasztnierősítés után betettük a kis jóindulattal típusazonos 20 szelepes motort, kicseréltünk minden kicserélhetőt, és nekivágtam a legközelebbi szerpentinnek. A probléma a motorral volt. A kizárólag a japán piacra gyártott 20V egzotikus darab, rigolyás és követelőző, mint egy halálra kényeztetett királylány, még a sárkány előtt.

Hülye hangja volt és nem ment jól, legalábbis 5000 alatt nem. 3 és 5000 közt meg bőgve megfulladt a gázra. A hónapokig tartó utánaolvasás és találgatás részleteinek leírásával egyikünket sem kínoznám, mindenki képzeljen ide egy negyedéves káromkodást. Ezek a lépések vezettek a megoldáshoz:

1: a repedt elosztófedél cseréje
2: a gyárihoz hasonló méretezésű leömlő elkészítése
3: egy széles sávú lambdaszonda beszerzése (köszönet ave-nak) így már biztos volt, hogy az elszegényedő keverék a baj
4: egy programozható motorvezérlő beépítése (köszönet eleanor technologies-nak), hogy adjunk egy kis plusz benzint ott, ahol hiányzik
5: rengeteg értetlen próbálkozás: hiába kompenzáltunk a fuel computerrel, a gyári motorvezérlő mintha direkt rosszat akart volna magának
6: Tomitsu átnézi a kábelezést, és bár minden a helyén, kicserél pár konfúz pozitív- és testkábelt, így elhárít pár parajelenséget
7: Tomitsu a műszerfal sebességjelét elvezeti a motorvezérlőhöz, így megszünteti a frusztráló check engine lámpát, ami a váltóból hiányzó sebességszenzor miatt állandóan felvillant
8: Indiánék üvegszálas műanyagból airboxot készítenek, ami segít közelíteni a motorba érkező levegő mennyiségét a gyárihoz, és helyére kerül az alapjárati levegő csöve, megszületik a stabil alapjárat.
9: Veszek egy saját Innovate Motorsports LC-1 széles sávú lambdaszondát. Enélkül értelmetlen bármiféle motortuningba kezdeni, a jó keverék mindennek az alapja, na
10: Tomitsuval beépítjük a szondát. Megállapítjuk, hogy az eddig használt lambdaszonda rossz.
11: laptoppal az ölben tesztelni-programozni indulunk az éjszakába
12: tesztelés közben elgázolok egy macskát (ne haragudj, kispajtás, remélem még csak a nyolcadik volt)
13: az LC-1 programozható analóg kimenetét rákötjük a gyári motorvezérlőre, és addig tologatjuk a kimenő jelét, ameddig tűrhető nem lesz minden. Majdnem győztünk.
14: hajnali kettőkor hazaindulok Tomitsutól, az autó egyre betegebbnek érződik. Aztán megáll.
15: Tomitsu és Attila hajnali háromkor megmentenek. Menet közben meghalt az akksi, mert nincs töltés.
16: hajnali fél négykor Tomitsu megjavítja a BAH-csomópont mellett a generátor gerjesztőtekercsének csatlakozóját. Van töltésem!

17: hazaérek
18: Elmegyek a SZIAZS-autóhoz a régi felnijeimért, készülök az első rendes drift gyakorlásra
19: hazafelé elmegy az olajnyomás, félreállok
20: megállapítom, hogy csak egy kábel esett le, visszarakom, újraélesztem magam
21: az autó nem indul. Norba megment, behúz.
22: kicserélem az akksit, kidobom a hátsó üléseket
23: minden jó
24: elmegyek leméretni a teljesítményt: 154,2 Le 7950-es fordulaton. És 151 Nm. Nem rossz egy hányattatott sorsú 1,6-ostól.
25: Dorifto time! 8 hátsó gumi és 2,5 óra kínzás után is minden pazar
26: haldoklik a difim, a kardánom, a kormányművem és a váltóm
27: de nem bánom, mert ez már csak pihegő, petyhüdt utójáték

Néhány érdekes tanulság:

• A 20 szelepes motornak nagyon kell a rendes lambda jel. A lambdaszonda cseréje után pedig nagyon kellett neki az akksi halála: így elfelejti a korábban megtanult rossz paramétereket, és megtanulja a jókat.
• A gyári motorvezérlő idegesítően intelligens, lényegében kiröhögte az elé kötött üzemanyagellátás-módosító piggy-back komputert. Akármekkorát korrigáltunk rajta, mindig visszatalált az általa jónak tartott, igazából életveszélyesen rossz értékre. Most viszont már boldogan megvan nélküle.
• A gyönyörűen kilakatolt kasztni újra rohad a 8 palack alvázvédő alatt. Ahogy a vadi új kipufogórendszer is. Az oxigén egy ocsmányul mohó gáz.
• Az újonnan elfáradt alkatrészek kicserélése után egyetlen eredeti porcikája sem lesz a Hacsinak. A lehető legkonkrétabban egy darab sem. Gyártási év: 2005-2006
• A macska mindig talpra esik, de nem marad mindig talpon. Isten óvja a macskákat, az örök világosság fényeskedjen nekik. Illetve a Vonnegut-olvasó macskáknak ne fényeskedjen, hanem hagyja őket a sötétben egerészni, aludni vagy dorombolni, ahogy épp parancsolják. Bocs, macsek, remélem jó gazdaasszonyod lesz odafenn.