Csütörtök este két férfit cipeltem haza, hogy szalonnás hamburger felett a Hangyász felfüggesztésének ívein és szögein elmélkedjünk. Jó volt, ha nem is mondanám, hogy készen vagyunk. Az egyszer biztos, hogy elvileg nem lehetetlen viszonylag épeszű megoldást találni, olyat, ahol minden elfér, minden meglévő kelléket felhasználunk, és mégis egész istenesen kiadja. Kérem megfigyelni az előző mondatban az "elvileg" szót.

Konzultáltam egy gyors kört Mike Kojimával, a Formula D-t éppen idén megnyerő Dai Yoshihara mérnökével (említettem már, hogy az internet csodálatos?), hogy szerinte milyen végső paraméterekre érdemes lőni, és nagyjából azt mondta, amire mi is céloztunk...
"For the front roll center I like about 3" above ground, about 10-20mm of scrub, about 8-9 degrees of caster with a degree or two less of king pin angle and an ackerman intersection point about 3-4 feet behind the diff with minimum bumpsteer with the toe curve going out under compression. What a cool project and we would love to feature it!"
...leszámítva az általa ajánlott csapterpesztést, ami épp a fele miénknek, amit viszont eléggé meghatároz a BMW csonkállvány. Ezen még gondolkodom.
Addig is azonban néhány szó a lengéscsillapítókról. Épp a minap kaptam egy levelet, amiben egy olvasó ezt írja:
"Olvastam még a hacsis írásodban, hogy rendeltél ksport futóművet, és szar volt nagyon. Pontosan mi volt vele a gáz és melyik fajta volt ez? Félek ugyanazzal szemezek. És ha már itt tartunk 100-200 e közötti kategóriában te milyen gátló-rugó párost ajánlanál? Egyik kiszemeltem a Koni sárga gátló + ground control coilover kit. Bocsánat, ha feltartottalak, de jelenlegi kutatásaim közepette nem találtam mást, aki viszonylag nagy objektivitással tudna szólni egy-egy adott futóműről és/vagy bármiről, ami az élményautózás része."
Ezt feleltem:
Ezek a cuccok nem véletlenül kerülnek annyival kevesebbe, mint a létező nevek. A piacgazdaságban kemény verseny van, ha lehetne jó rugóstagot csinálni olcsón, akkor mind annyiba kerülnének. Azért nincs olcsó, csak ezek a megtalálhatatlan gyártójú reklámszemetek, mert ennyiből nem lehet rendesen elvégezni a feladatot. Mármint belül. Szépet csinálni lehet, ahhoz csak egy CNC-maró és egy eloxáló kell. Azon lehet spórolni, ami nem látszik.
Ez természeten csak az én magánvéleményem a saját, limitált tapasztalatom és a jártamban-keltemben felszedett, ellenőrizhetetlen minőségű információim alapján. Szóval nem azt mondom, hogy te ne vegyél, csak azt, hogy én nem vennék. Mit csinálnék én? Addig spórolnék, amíg kijön valami drágább de ismert, például KW, Bilstein, vagy megvenném a Koni + Ground control kombót, az is jó lehet. Gyártanak jót Japánban is (Tokico, Tein, mifene), de azok jellemzően ostobán kemények itthonra. Ha meg kéne fogalmaznom, hogy mi az, amit az elmúlt 10 év autóépítései megtanítottak, ezt mondanám:
"Nincs jó fogás"
Ami egy adott termékkategórián belül olcsó, az rossz. Hiába szép, hiába van rámatricázva minden driftautóra, rossz.
Jártam a te cipődben, tudom, hogy mennyire be tud sózva lenni az ember, és mennyire akarja tiszta erőből, hogy jó legyen. És addig túrja a fórumokat, amíg talál elég hozzászólót, akinek bevált a termék. De én már megtanultam, hogy ez rossz út. Szóval ülnék a fenekemen, és spórolnék állhatatosan. Ne siessünk sehova, addig is van esély, hogy az embernek megjön az esze, és mégis valami értelmesre költ inkább, mondjuk nyelvtanfolyamra vagy kistérségi felzárkóztatásra.
És erről eszembe is jutott, hogy a Hangyász számára vásárolt Driftworks futóműről se tudunk semmit, azon kívül, hogy gyanús narancssárga, és rokonszenves brit hülyék viszik a céget, ami forgalmazza. Ezért úgy döntöttem, azt teszem, amit másnak is ajánlanék, és elmegyek megméretni a gátlókat Kárászyékhoz. Stump Bandi – tudjátok, a TC-s kolléga, aki verseny-lengéscsillapítókból írta a szakdolgozatát – a hóna alá csapott, és elvitt. Ő a Kárászynál volt szakmai gyakorlaton, szinte családtag.
Mit gátol a csillapító?
A lengéscsillapító dolga az, hogy a rugókon imbolygó autó billegését megfékezze. Nem tartja az autót, az a rugó dolga. Nem akadályozza az autó dőlését, az a rugó és a kanyarstabilizátor dolga. A lengéscsillapító (a továbbiakban pongyolán: gátló) dolga az, hogy a dugattyúja mozgásának nehézkességével elnyelje (hővé alakítsa) a karosszéria és a kerekek mozgási energiájának egy részét. Ha nem lenne gátló, ezeket látnánk:
– a karosszéria rugós krampuszként pajajangozna a rugók saját frekvenciája szerint az idők végezetéig, irányíthatatlanaul
– ahogy meglöki egy úthiba fölfelé a kereket, az elpattanna az útról, azaz egy darabig nem venne részt az autó irányításában
– ha lepottyantanánk az autót, és kibírná, felugrana - ez alatt se érne le a kereke a talajra olyan nagyon

A gátlóknak két alapvető működési módjuk van: amikor összenyomja őket az összeülő felfüggesztés, ez a nyomófokozat, és amikor kinyújtja, ez pedig a húzó-. Összenyomja őket az úthiba, amikor feltolja a kereket, vagy a karosszéria, amikor a kanyarban kifelé dől. Széthúzza őket a dőlés (a belső oldalon), vagy amikor nagy tempóval megyünk fel egy púpra, és elemelkedünk. Vagy ha gödör fölé hajtunk. És így tovább.
Az emberi ösztönnel ellentétesen a gátlók mindig húzófokozatra erősebbek. Ennek az az oka, hogy befelé a rugó maga is ellentart a csillapítandó mozgásnak, míg kifelé a rugó tiszta erőből a gátlót feszíti. Ráadásul befelé jellemzően a rugózatlan tömeget kell lelassítani (a felfele lökött kereket), míg kifelé az összenyomott rugóban felgyűlt beste energiát, ami a teljes rugózott kaszti tömegéből jön.

A csillapítást szokás két további különböző szempontból vizsgálni, ez a lassú és a gyors dugattyúmozgásra vonatkozik. Nagy dugattyúsebesség van olyankor, amikor az ember sebesen ráhajt egy púpra, és az azonmód bevágja a kereket a kasztniba. Kis dugattyúsebesség van olyankor, amikor a kanyarban az autó rátehénkedik a külső oldalára, vagy fékezéskor összeül az eleje, ilyesmi.
Amit rázósságként érezni rossz úton, az a nagy sebességű csillapítás. Amit élénk kormányzási reakcióként, penge irányváltásként, az a lassú csillapítás. Az igazán jó gátlók a kis dugattyúsebességre feszesek, a nagyra viszont viszonylag puhábbak. Ez a huncutság kell ahhoz, hogy valami sportosan forduljon, de ne pattogjon el az úthibán. Az ilyen karaktert degresszívnek hívják (ahogy nő a dugattyú sebessége, úgy csökken a mozgásával szembeni ellenállás), és jól megcsinálni nem könnyű.

Mi a helyzet az állítható sportgátlókkal? Ilyenből van sokféle. Közös tulajdonságuk, hogy színes házban vannak és állíthatók, de jellemzően a gazdájuknak fogalma sincs, hogy mire és hogyan. Másik közös tulajdonságuk, hogy az olcsók gyakran nagyon szűk tartományban állíthatók, illetve az állító tekertyűik teljesen mást csinálnak, aszerint, hogy épp hányadik kattanásnál tartanak.
Az igazán jó gátlókon külön állítható a lassú és gyors csillapítás (a dugattyú sebességéről beszélünk, nem az autóéról, hékás), és a nyomó és húzófokozat. Egy ilyen rendszert komoly tesztelés nélkül senki nem tud normálisan beállítani, ezért a legtöbb sportgátló nem is tud ennyit. Ha van egy közös tekerő, ami mindkét fokozatra hat, és viszonylag tág tartományban tud szabályozni kis dugattyúsebesség mellett is (ez befolyásolja az autó viselkedését igazán), akkor az egyszeri amatőr sportoló már megbecsülheti magát.

E kis felületes alapozás után lássuk, mit tudtak a Driftworks cuccok. Az első csillapítókkal kezdtük. Megnéztük a karakterüket keményen, puhán, nagy dugattyútempónál és kicsinél. Mivel a görbe jellege nem változott, csak az értékei (azaz a karaktere eléggé lineáris, nem szuper menő degresszív), ezért végigmértük lassú fokozaton a teljes állítási tartományt. Itt jól vizsgázott a termék: 2300 és 600 N (mint Newton) között változik a csillapítóerő, ez tág tartomány, és bőven átfogja azt, amire szükségünk lesz. Az egyes állások a keménytől a puha felé egyre kisebb változást okoznak, az első 5 kattintás 1000 N-t fed le, a második 500-at, a harmadik 200-at. Összességében nem véletlen, hogy nem egy kétmillió forintos Penske diagramját nézzük, de kellemes a meglepetés. Belemérünk a másik darabba is, lényegében megegyezik. Jó.

Jöhetnek a hátsók. A helyzet ugyanaz: a karakterisztika itt is lineáris, ami megjárja. Az állítási tartomány szűkebb, a legnagyobb csillapítóerő kisebb, mint elöl, összhangban azzal, hogy az első rugók jellemzően keményebbek, mint a hátsók (részben azért, mert az autók eleje nehezebb, részben pedig azért, mert az emberek azt szeretik, ha az autó eleje csúszik meg hamarabb, márpedig az a fele csúszik meg előbb, amelyiken gyorsabb az átterhelődés, azaz ahol keményebb, de erről majd máskor). Hátul végigmérjük mindkét gátlót, és két dicsérni való fejleményt is találunk: egyrészt az állítási fokozatok nagyon szépen vannak elosztva, másrészt a jobb és a bal elég közel van egymáshoz, ami ebben a kategóriában már jó.

Végül feltesszük a rugókat is a gépre, megmérni a rugóállandót, és elöl 85 és 80 N/mm-t, hátul 61 és 60 N/mm-t kapunk kétoldalt. Szinte ahogy a katalógus ígéri, manapság ez is nagy dolog. Figyelem: a fentiek nem jelentik azt, hogy a DW lengéscsillapítók jól teljesítenek majd a pályán. A lineáris karakter miatt a feszesen forduló autó egyben pattogni is hajlamos lehet, ami a rossz felületű pályákon hátrány. Tiszta szerencse, hogy a Hungaroringet újraaszfaltozzák.

A fentiek azt végképp nem jelentik, hogy a gátlóim jók lennének úgy általában. A mérésből annyit tudunk, hogy képesek megfékezni a várható lengéseket, hogy az állítócsavarjaik érdemben befolyásolni fogják a működésüket, és hogy páronként azonosak. Annyira szomorú korban élünk, hogy már ennek is örülni kell.

Összességében úgy tűnik, kimondhatjuk: a Driftworks, bár narancssárga, mégsem az ész nélküli keménykedésről és a gátlástalan lenyúlásról szól. Ezt természetesen nem úgy értettem.
Tényfeltáró nyilatkozat: a szerző nem propagálja a DW termékek megvásárlását. Gyakorlati tapasztalatot nem szerzett velük, simán lehet, hogy rosszak, és a szerző végül megszívja. Ezt is meg fogja írni. A szerző a fenti tárgyakat a saját pénzén vette, az interneten át. A mérést a Kárászy cégnél Szalai András végezte, nagyon köszönöm a segítséget neki is és Telós Bandinak, nagyszerű kollégánknak is.