Régi tervem volt, hogy minden évben szeretnék vinni pályán pár embert, olyan meghatóan rengetegen vagytok, akik követitek a Hangyász sorsát, és láthatóan sokatoknak igazi szívügye. Ezért megbeszéltem a Michelinnel, hogy adnak egy szett Pilot Sport Cupot, ami kimondottan pályanapokra szánt utcai gumi, amit Totalcar-rajongók élményautóztatása során elpusztítunk. Végül a júniusi TC-pályanapon 48 kört mentem, nagyjából 20 utassal, mindenkivel végigdriftelve a búcsúkör utolsó (azaz 13-as) kanyarját, és szerencsére még van húsa, szóval lesz még alkalom. Készült belső videó, ha érdekelnek a fejek és a hang, gurulj a végére!

Hogy milyen volt? Ültem én már több hangos-­csattogós versenyautóban is (VFTS Zsiguli­, Gr. A Subaru stb...) de ez valami egész más. Ez valami sokkal durvább, ez valami nagyon versenyautó! Ez volt az első benyomásom, már álló helyzetben, ahogy nagy nehezen bekászálódtam.

Az első adrenalinlöketet az adja, hogy Damoklész kardjaként lóg a fejed felett a bokádon szarrá égett hús szaga. Alapból elég nehéz bemászni a csöves gépekbe, de itt van még sidepipe is. Odabent aztán finom meleg van, mint minden rendes versenyautóban. Miután befészkelődsz és körülnézel, rájössz, hogy nagyon alacsonyan ülsz. Nagyon hátul. És nagyon körbevesz. Körbevesz MAGA A FÉM. Elképesztően jól meg van csinálva a belseje, na! A nagy brutális alu váltóbox, a kapcsolókkal telepakolt középkonzol és az eredeti körműszeres műszerfal valahogy szeretik egymást. [És az a NARDI fakormány lett szerelmük virága :)] Mondjuk nekem a többszörös
STACK lógóktól önmagában lúdbőrös lesz a hátam, mint a kelet­-európai rajongóknak a Guns n' Roses koncerten '92-­ben, a Népstadionban.

Hónapokon, vagy talán éveken keresztül nagy együttérzéssel követtem Karotta tudósításait, a pokol épp melyik bugyrában jár, hogy megvalósuljon az álma. Saját bőrömön tapasztalva, jól tudom, mekkora kihívás egy ennél sokkal kisebb projekt is. Bejártam már én is a hazai szakipar számos sárgödrét. Így fel is tettem egy kérdést, még a bokszutcában várakozva: Gábor, ha visszamehetnél az időben, újra belevágnál a Hangyász-projektbe?

Valamit válaszolt, de nem nagyon értettem, mert épp zöldre váltott a bokszkijárat... És akkor forduljunk is rá a célegyenesre, avagy lássuk hogyan mozog a kocsi:

Gondoltam, hogy nem lesz rossz, de számomra a meglepetések sorozata következett üzemhelyzetről üzemhelyzetre. Az első az volt, hogy valami brutálisat tol! Ezt nem is nagyon értettem, mert névlegesen annyira nem is erős. Volt szerencsém hasonló teljesítményű kocsit, pl E46 M3­-at vezetni, de az nem gyorsul ilyet. Persze-­persze, kár is utcai autóhoz hasonlítani. Itt vagy nagyon rövid a végáttétel, vagy nem tudom, mi van vele, de kurvára megy. A nyomatékot nagyon érzed,­ főleg a nyakadon. Szóval nem az van, hogy nézelődsz jobbra­-balra, hanem úgy mintegy magától adódik, jól esik hátratámasztani a fejed az ülésben.

 A második, ami meglepett, az a váltó. Ha jól tudom, egy sima szinkronos 350Z váltó, de utasként is éreztem, hogy milyen pontosan és gyorsan működik. Aztán kiderült, hogy kanyarodni is tud a Hangyász. Fura érzés, hogy konkrétan a seggedben van a hátsó kerék. Most megértettem, mit jelent a "long hood­ – short deck". És úgy is mozog. Hogy mennyire közel van az a kerék? Balázs (mondjuk nem egy alacsony gyerek) úgy légtelenít hátsó féket, hogy bal kezével nyomkodja a pedált, jobbal meg nyitogatja a szelepet...

Természetesen a futómű úgy áll a pályán, mint a szög. Erre van beállítva. Ez tényleg olyan, mint egy gokart. Direkt ide készült, kompromisszumok nélkül, így ez nem lepett meg, mint ahogy az sem, hogy féktávon konkrétan lógtam az övön.

Azzal, hogy “kegyetlen jó hangja van”, természetesen nem mondtam semmit. Nem is lehet. Egyszer hallgasd meg! Esetleg annyit: V6, nagy köbcenti, eléggé pörög, a fejedtől pár centire szív, és a combod mellett puffog. De sztereóban!

Mosolyt csal az ember arcára, milyen kis vicces műsort adtak a tüték szivacssapkái. Mintha csak a Muppet show­ból léptek volna elő: terhelt szívóüzemben iszonyatos fejrázásba kezdenek, amit valami trombitaszerű felharmonikus kísér. Eléggé szürreális élmény, de feldobja az utazást. Kéne valami figurákat rakni rájuk. :)

Hogy teljes legyen az élménybeszámoló, nem kerülhetem ki, hogy Karottáról is szóljak: ez lehet, hogy az én hülyeségem, de ő volt számomra a másik nagy meglepetés. Ez a finom modorú, jól nevelt "srác" úgy tette oda ezt az autót, AHOGY KELL!

Agresszívan, keményen és nagyon gyors kézzel. Brutál féktávokat vesz. Iszonyosan gyorsan vált fel- és lefelé is (gázfröccsel). Odateszi a rázókőre pontosan. Ha indul a hátulja, azt csinál vele, amit éppen akar. Azt nem tudom, hogy a handling ennyire jó, vagy Karotta van ott a toppon, de rendkívüli magabiztossággal terelgeti, látványosan és gyorsan. Az volt az érzésem, mintha nagyon­-nagyon sokat ment volna itt ezzel az autóval, pedig tudjuk, hogy nem.

Egy csövezett, versenyüléses, és ­öves kocsiban kicsit sem fél az ember a ringen, mert kb. csak akkor lehet bajod, ha tankkal tűz alá vesznek a sikánnál a domboldalról. De ilyen épp nem volt. Mégsem úsztuk meg kaland nélkül: a második körünk végén a kezében maradt a váltókar, eltört egy hegesztés. De nem fájt, nem éreztünk csalódottságot. Egyrészt mert "ez egy ilyen szakág", másrészt mert ezzel együtt teljes volt ez a nap.

A Hangyász ma visszaadott mindent. Hálás volt minden vér és verejtékcseppért, minden GL szemért és minden centiméter CO-hegesztőhuzalért, Karotta kitartásáért. Tékozló fiúként tért vissza. Reggeltől estig rótta a Hungaroring gyilkos köreit, mint valami endurance-gladiátor. Jó volt végre látni Gábor arcán az örömöt és elégedettséget.

Verdikt: Iszonyat jó autó lett ez! Hatalmas karaktere van, időre is gyors, erős és gyönyörű. Teszi a dolgát. Páratlan, a szó szoros értelmében.

A fenti kérdésem, hogy megérte­-e, a két kör után számomra is tökéletesen értelmét vesztette. Persze! Százszor is megérte! Egy nagyon szerethető és szuper tárgy született.

Bravó Karotta! Király, hogy mertél nagyot álmodni, és végig is csináltad. Mert egy ilyen móka: építsünk a semmiből csővázas versenyautót, ideális esetben sem sétagalopp ám. Kívánom, hogy legyen nagyon sok örömöd az autóban!

 

Tátrai Roland

Hobbista autóversenyző, a TC tavaly tévépályázatán győztes pazar film készítője.

Karotta intett, menni kell! Kezem-lábam remegett. Meg frusztrált, hogy egy kamera van az arcomban. De ezt mind elfelejti az ember, mikor megindul a kocsi. Minden felgyorsul, és mire észbe kapsz, vigyorogsz és halálfélelmed van. Ennek ellenére mennél még jó pár kört. Sőt! Ki se akarsz szállni.

Eperke

Egy álmom vált valóra szombaton, amikor beültem melléd, hiszen az elejétől fogva olvastam az építést. Ahogy megláttam, hogy én is nyertem 2 kört, el sem akartam hinni, újra és újra el kellett olvasnom, még másnap is.

Csak markoltam a bukócsövet, és mosolyogtam, de legszívesebben ordítottam volna végig. Egy hatalmas élmény volt! Remélem, hamarosan összejön egy saját pályaautó, és lecserélhetem a kék karszalagot a hőn áhított zöldre! Még egyszer köszönöm a lehetőséget!

Kuris Gábor

Ami először előbuggyan az emlékezetből, az csupán artikulálatlan vinnyogás és ordítás, hogy Húúú és wááá, igeeen! Azután lassan kezdenek az érzékszerveim az agyam segítségével értelmes gondolatokat kapcsolni a teljesen új és valószerűtlen érzéshez, elmém igyekszik elmondhatóvá tenni azt az öt percet, amiről valószínűleg még nagyon sokáig és nagyon sokat fogok beszélni.

Igazi ok arra, hogy használhassam a „felülmúlta az elképzeléseimet” kifejezést. Irodalmi magasságokban kellene regélnem, lantot ragadva megénekelnem, hogy: hú ba****…*******!!!

Laikus vagyok, de annyi már a második kanyarban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy profi sofőr mellett ülök, aki tökéletesen ismeri a pályát és az autóját is. És abban a pillanatban nagyon szerettem volna vezetni, „úgy” vezetni, jó értelemben vett irigységgel igyekeztem elkapni az autót uraló pillantását, arcrándulását. Ehelyett csak annyit vettem észre, mennyire túlgondolom/-bonyolítom a helyzetet, ahelyett, hogy pusztán csak élvezném. Élvezném a még soha nem tapasztalt gyorsulásokat és kanyartempót, a vulgárisan szórakoztató driftelést, a leelőzött autók sofőrjeinek pillantását.

Horváth Attila 

A boxutcából kiérve, amikor először fejbe vágott az ülés, akkor tudatosult bennem igazán, milyen élményben van részem. Aztán jöttek az első kanyarok, és akkor éreztem meg először, hogy mit jelent az oldalgyorsulás. Ez annak, aki már sok erős autóban ült, nem lehet akkora újdonság, de nekem, akinek két hete van jogosítványa, és semmilyen hasonló autóban nem ült még, elképesztő volt.

Emlékezetes pillanat volt még, amikor az utolsó előtti kanyarban driftelt a Hangyász, és az addig levegőtlen, 40 fokos térbe becsapott a szél a kis ablakon keresztül. A csapatás végén is mondtam, hogy átértékelődött bennem az autóversenyzés. Nem számítottam rá, hogy ennyire durva az egész, "csak" egy Hangyászban is. Nagy motorsportrajongó voltam idáig, most pedig nem tudom, mit mondjak. Most már teljesen megbizonyosodtam, hogy a céljaim között van egy hasonló tárgy birtoklása. Nekem nagyon sokat jelentett ez az élmény, sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Csak úgy alakulhatott volna jobban, ha michelines táskában az egyik kékruhás hoszteszlány is benne lett volna.

Mészáros Barnabás

A Hangyász gyönyörűen áll össze Pupp Balázs kezei közt. Délelőtt még szenvedtünk a fellevegősödő fékekkel, és egész napra megmaradt a mérgesen harapós far (ez bizarr így leírva azért), de jófajta harc a vezetése, nem vesszőfutás. A nap végére rendes véres hólyag lett a jobb kezemen (el is tört végül a váltókar, Stump Bandi hegesztette meg a helyszínen) és a jobb talpamon is szétszakadt a bőr (ilyen az, ha az ember agyontapos egy szervótlan fékpedált, és közben átfordul sarokkal a gázra, mintha különösen agresszíven bánna el egy cigarettacsikkel, néhány száz alkalommal), de nagyon élveztem. Azóta még jobb lett, sőt, mostanra igen gyors is, de erről, és az ide vezető útról később lesz szó. Nézzétek inkább a fejeket, hallgassátok a hangot, és legközelebb is pályázzatok, szólok, ha lesz alkalom:

Kösz a videó nyersanyagát a Duen.hu-nak, Aryan Andrew Hamednek, és a vágást Farkas Daninak. Ha rajtam múlik, sose készült volna el. 

Néhány szót az időkről, mert úgyis megkérdeznétek: itt utasszállítás zajlott egy nyílt napon, utcai gumin. Az ilyesmi a mókáról szól, ráadásul elég rosszul veszi ki magát az olvasók megölése, szóval nem kerestem a körrekordot. Még továbbá ugye két kört mentem szinte mindenkivel, ami egy boxból ki és egy boxba be, vagyis értelmesen nem mérhető. Mindezekkel együtt nagyjából 2:15-ös körök ezek, utcai gumin, utassal, forgalomban. A Hangyász eddigi hivatalos rekordja 2:06,3, amit a két héttel későbbi II. Time Attack kupán mentem vele, Michelin slicken, jó is volt egy ezüstéremre. Mondom én, hogy sose lesz autó ebből.