Friss híreink: Az első személyes megtekintő minden lebeszélési kísérletem ellenére rögtön megvásárolta az Elnökit. Remélem, boldog tulajdonlásnak néz elébe. Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, jó érzés, hogy sok szerető gazdajelölt jelentkezett. És a Z, barátaim, az nagyon súlyos lesz.

Amikor bő hat éve Fastcar nekem ajándékozta az Elnöki Datsunt, a napnál világosabb volt, hogy soha nem fogom eladni.

Az is képtelenségnek tűnt, hogy valaha rendes autó legyen belőle. Térdig süppedve rohadt egy kertben évek hosszú sora óta. Senki nem tudott róla semmit, a létezésének az egyetlen bizonyítéka az volt, hogy meg lehetett kapirgálni a rozsdafoltjait, és szúrta az ember ujjbegyét a vasoxid.

De aztán úgy tűnt, a jóisten minden áron azt akarja, hogy a Gloria nálam álljon lábra. Egyre-másra sodorta elém a pozitív fejleményeket, úgy haladt az egész, mintha láthatatlan mozgólépcső tolna a dicsőséges szalonállapot felé.

Egy nap alatt találtam donorautót. Hat hét alatt csodás műhelyt (szevasztok, drága East Block).  Két hónap múlva járt a motor, egy év alatt véget ért a lakatolás, került eredeti szervizkézikönyv, hatalmas krómfelni, amit később elloptak, egy újabb donorautó egy szett gyári könnyűfém felnivel, egy szuper szobrászművész, aki képről újraöntötte a hiányzó orremblémát, egy tökéletes szín (Bianco Fuji) egy Ferrari-tesztút hozományaként, és így tovább.

És most eladom, nagyon olcsón. Miért?

Főleg azért, mert nem használom. 6 éve azt hittem, hogy 33 évesen majd vasárnaponként kikocsizom az Elnöki Datsunnal Visegrádra a feleségemmel, fagylaltot nyalunk a naplementében és borzoltatjuk a hajunkat a B-oszlop nélküli kasztni odvában kavargó széllel. De nem csinálunk ilyet. Dolgozom mint a fene 3 helyre, pihenésből autózni nem adódik mód. Ráadásul időközben megtanultam magamról, hogy az autózás, amire tényleg szakítok időt, nem a romantikus panorámakanyarokban történik, hanem a versenypályákon és a gumicsíkos reptéri placcokon.

Miközben a Hacsi minden elemére gyűlnek a boldog használat kéjkarmolásai, a Gloriát garázspor fedi, kivéve a bal hátsó sarkát, ahol szeretettel meg szoktam paskolni, amikor elmegyek mellette. 

Másodsorban pedig azért, mert megőrülök, ha nem építhetem meg a korhű külsejű pályaautónak készülő Datsun 260Z-met, amit 3 évvel a Gloria előtt vettem, csak egyszerűen nem tudtam belevágni a megmentésébe, mert egyszerre nem megy. A döntés egyszerű: minden autó értelmét a használat adja, nem a birtoklás tudata, és a Gloriával veterántúrázni nem fogok.  A Z-vel tépni az összes elérhető ringen meg igen, úgy éljek.

Ez azt jelenti, hogy te megveheted. Nem mondom meg, hogy hány millió forintból készült, mert mindegy. Aki restaurált már autót, és végignézte a posztokat meg a galériákat a készüléséről, el tudja képzelni. A Datsun szedán azonban nem befektetés. Nem menő veterán, nem egy Ewing-merci, amit mindenki tud hova tenni. Alkatrészt vadászni hozzá nem könnyű (még jó, hogy adok hozzá komplett donort), lelkesedni csak olyanok fognak érte, akik tényleg értik és szeretik az autókat, azok is csak akkor, ha élőben látják. Nem valószínű, hogy a közeli jövőben felmenne az értéke, nem eszményi befektetés.

Viszont ritkább az átlátszó hollónál is, és nyáron gurulni vele, andalgó tempóban gördülni a selymes mechanikája neszeit hallgatva, lustán tekergetni a luxusautósan finom kormányt, nevetni a diszkólámpán odabenn és a gépháztetőhossz-jelző kislámpákon a távoli csücskökben, visszaintegetni a gyerekeknek, ezek csodás dolgok. És szembejönni egy másik legfeljebb Japánban fog.

Nem maradéktalanul tökéletes. Kell hozzá túrni szép, rendes kerékanyákat, van pár hülyén világító villanyos visszajelző, amit még nem vadásztunk le, mert nem érdekes, meg azokkal összefüggésben mintha nem mutatna a benzinszintjelző. Az itthon újrakrómozott alkatrészek rondák. De veterános szemmel ezek morzsányi bajok.  A kasztni viszont gyönyörű, a vasak épek és jók, és minden fontos dologból (motor, váltó, futómű) van tartalék.

A vételár 790.000 forint.

A szívem mélyén azt remélem, hogy van olyan Infiniti- vagy Nissan-kereskedés idehaza, amit nem nyírt ki annyira a válság, hogy ne engedhetne meg 3 nagyobbacska dísznövény áráért egy darabka történelmet. És akkor néha visszajárhatnék megpaskolni a szokott csücsköt.

Ha valaki érdekel, hogy egyelőre mennyiért nem kelt el külföldön, és beszél angolul, akkor elolvashatja a hirdetésemet ezen a brit oldalon.

A restaurálás szórványos beszámolói megtekinthetőek itt.

Egy restaurálási galéria ömlesztve fent van a flickr-en, de nekem van még 500 képem.

Az aktuális állapot Fenyő Balázs-féle fotói nyálazhatóak az Indafotón.

Érdeklődni a karottakukacmailponttotalcarponthu címen lehet.

Ó, és Fastcar, ha látod ezt, még jövök neked egy próbaúttal, nem felejtettem ám el, és hálás vagyok.

Mi is ez?

Datsun 280C, Cedric, Gloria Hardtop

2,8 sor6, benzin, karburátor, 120-140 ló, cca 200 Nm

4 sebességes kéziváltó, elöl független felfüggesztés, tárcsafék, hátul merev híd csavarrugókkal, dobfék

Elektromos ablak, csomagtér, tanksapka, antenna. Dupla klíma, elektrosztatikus porszűrő, fancy light, mifene.