Mindenki tudja, hogy a blogolás öncélú hülyeség, az ember blogot magának ír, nem a népnek. Különösen olyankor vágja szájon ez a felismerés, ha a nép sokan van, az ember meg egyedül. Én most is hallgattam volna, lázmérővel a szájban, jégsipkával a fejen, Neocitran-citromosakat böfögve, de megtörtem a passzív agresszió súlya alatt.

Íme egy rövid kitekintés a flottára:

Az elnöki Datsun egy ügyes kezű kardános felbukkanását várja, aki kicseréli benne a keresztet és a függesztőcsapágyat. És egy másik kárpitost.

A Terranót Mazda Mester összerántotta Kuba alatt, így továbbra is az egyetlen megbízhatóan üzemelő jármű a tulajdonomban. Mrs. Karotta korábban önkéntelenül is körbedriftelte vele néhányszor a Budaörs környéki körforgalmakat, most új Pirelliken halad, és így már egyenesen is tud.

Breaking News: eladtam a Saabot. Gracza kolléga vette meg, bomlott elméjű haszonjármű-szakírónk, akinek ez a harmadik vén Saabja. Persze menni egy se tud éppen.

A 260Z dideregve várja a tavaszt, amikor aztán vagy elkezdjük megcsinálni, vagy nem. Mindig megdöbbenek, ha meglátom, hogy mennyire gyönyörű. A sorsa a többi autóétól függ, ha azokat lezárjuk/befejezzük, akkor esetleg jöhet a Z.

Az SX egy meredek garázsbejáró alján áll. Egy tonna alkatrész várja, hogy beépítsük, közte egy KAAZ LSD, egy Skyline légtömegmérő és néhány injektor. Soká lesz kész.

És végül a Hachiroku. A motor a helyén, az autó önerejéből mozog, 4000-8000 között iszonyúan megy is. Alatta vergődik, gázra kicsit megfullad, hidegen nincs alapjárata, és általános kiforratlansági tüneteket mutat. Kapott egy Janó-féle kipufogórendszert, halk és erős, amilyennek kértem. Két hete járok vele, ez alatt kétszer lőtte le egy-egy vízcsövét, még reszelni fogjuk.

Most pedig megyek sört és virslit fogyasztani a Paulanerbe, mert éjjel BMW Z4 M tesztet írok, ahhoz pedig bajoros gasztronómiai előkészület szükséges. Viszlát!