A TotalCar és a TotalBike szerkesztősége közös túrát tett Bécsbe, a frissen megnyílt Louis megastore-ba. Itt temérdek gyártó rengeteg terméke kapható, a krómbukótól a bőrmellényig minden adott egy igényes szadomazoszett összeállításához. Bondage-rajongóknak erősített gumipók is kapható, ilyet vettem is, 6-os szettben 13 euróért. A Kawa meglepően jó túramotornak mutatta magát, 670 kilométert mentem vele egy nap, és minden tagom mozog. Az üléspozíció nekem tökéletes, míg az SV 650-en egy óra elteltével fészkelődnöm kellett és állandóan felállhatnékom volt, a Z-n csak üldögéltem nyugodtan. A szelet nem foga, de a pucér motor nem széntabletta, mint tudjuk. 1000 kilométerrel indultam, így a visszaútra végleg elmúlt a bejáratós vigyázhatnék belőlem. Eddig is kellemes motornak tartottam, de alul-középen nem különösebben erős, Cat ezres Ducati Monstere (aminek a csodálatos zörgő-csattogó hörgését már Susie is felismeri) egy fejletépős bestia hozzá képest. De felette! 5000-ig selymesen forog és szépen zümmög hozzá, aztán megindulást imitál, aztán kis megtorpanással elaltatja az éberséget, hogy 7000-nél elkezdjen megőrülni, és resztketve-rezonálva becsapódjon a 11500-as leszabályozásba, mint kamikaze a USS Yorktown-ba. [A történelmi hűség kedvéért a Yorktownba nem csapódott kamikaze, hanem hagyományos módon, bombákkal és torpedókkal süllyesztették el 1942-ben a midwayi csatában a japánok. Ennél is érdekesebb, hogy Kamikazénak, vagyis Isteni szélnek igazából sose hívták az öngyilkos pilótákat. Az eredeti Isteni szél egy valóságos szélvihar volt, egy tájfun, ami annyira jókor jött, hogy pont szétkergette a Japán lerohanására érkező Mongolokat 1281-ben. A nyugati világ által kamikazénak hívott öngyilkos katonák japán neve igazából tokubetsu kogeki tai, vagyis "különleges támadó alakulat, becézve tokkotai. Ezeket a szegény kispajtásokat rendszerint a felszálláskor leváló és földre pottyanó futóművel és beszegezett kabintetővel igyekeztek rávenni arra, hogy ténlyeg csapódjanak az ellenségbe, ha már le- és kiszállni úgysem tudnak. És milyen sokan voltak! Okinawánál 1945-ben 1465 kamikaze próbálta leradírozni az amerikai flottát, hiába. A legcsodálatosabb nem is az önfeláldozás felesleges hülyesége, hanem a névválasztás: a mi nemzeti önfeláldozónk, Dugovics Titusz legalább férfiasan abszurd nevet viselt, tesztoszteronszagút, maszkulint, de a japán öngyilkos hadművelet neve Kikusai, azaz "Lebegő Krizantémok" volt. Japánban a krizantém a hosszú élet szimbóluma. Bizony. Nálunk viszont temetővirág. Apropó Dugovics: állítólag a törököknél a lerántott zászlótűző a hős (akinek mi a nevét se tudjuk), és a mi Tituszunk nevét nem jegyzi a török történetírás. És nekik is mennyire igazuk van!] Szóval a Kawa pörgetve lesz kínosan erős, de alatta is tökéletes városi ugribugri. És 4000-nél megy százzal, 8000-nél 200-zal, és itt kezd erős lenni, de tovább nem tudom, mert vakon nem mertem. És itt a lényeg: a látás problámája a motoron. A színtelen plexi alatt megvakul az ember nyáron. Az iridiumos nappal csodálatos, de aztan eljön az éjszaka, és a motoros hirtelen arra eszmél, hogy elhunyt egy számára láthatatlan, szilárd tárgynak ütközve. Én ilyen sötétített plexiben indultam Bécsbe, és ez volt rajtam akkor is, amikor hazajövet a határ környékén a nap egyszerre csak lement. Eddigre már készen állt a bukó alatt az átlátszó üvegű Richthofen-szemüveg, hogy a sötét plexit felhajtva mehessek éjszaka haza. A Louisban vettem 11 euróért, leginkább úszószemüvegre hasonlít, és mind a négyen görcsösre röhögtük a rekeszizmunkat, mire sikerült áthúznom rajta a bukót. Ehhez előbb úgy kellett felvenni a szemüveget (amelyet gumipánt rögzít), hogy a fej homlok feletti részére kerüljön, ahonnan a sisak nyomja le a helyére, miközben az összepödört pánttal karfiolosra gyúrja a füleket. Nos, az éjszaka átlátszatlan plexi kiváltására egy minden napszakban párásodó optikai eszközt szereztem be, amit a gumipánt és a sisak szűk szemnyílása miatt még csak rémülten letépni sem tudtam. Ezt nevezem vakmerőségnek! A megoldást végül kivilágított autók követése jelentette, rettenetes grimaszolás mellett. Az eltorzított arc mimikai ráncai között ugyanis beáramlott annyi menetszél, amennyi leszedte a pára egy részét. Nem kerülgethetem tovább a forró kását, vennem kell egy napszemüveget a sima plexi alá. Pedig az egyszerű megoldások petyhűdté tesznek. Cicamosakodás