Fenyő fotográfussal évek óta ábrándozunk arról, hogy mennyire fasza lenne időnkent úgynevezett létező dolgokkal foglalkozni. 

Például a Krahács Kocsiszínben hegeszteni klassz tárgyakat. Sajnos a kocsiszín ügye egyelőre vesztésre áll a gazdasági válság démonával vívott szkanderben, de a karbirkózásban pont az a jó, hogy szent akarattal egész alulról is lehet fordítani. Erre ősszel még visszatérünk.

Szóval, mindketten olyan területen dolgoztunk egész felnőtt életünkben, ahol a végeredmény egy csomó egyes meg nulla, a legjobb esetben ASCII karakterek és kigyújtott képpontok formájában, de van, hogy teljesen láthatatlanul. Ezért ebéd és esti sörözések alkalmával vissza-visszatérő téma a dugás, hogy kéne végre csinálni, úgyis mint készíteni valamit. (Itt közbe kell szúrnom uránbányász és mélyépítő olvasóim kedvéért, hogy tudom, hogy a szellemi munka, a gombok nyomkodása és a beszélgetés valójában alig kevésbé szánalmas munkapótlék, mint a rocksztárság. Nincs mit tenni, mindenki a másik boldogtalanságát irigyli.)

És amikor a fizikailag létező, kézzelfogható dolgok elkészítése kerül szóba, óhatatlanul megérkezünk közös kreatív képzetünk központi képéhez, a kusztom kombikészítéshez.

És akkor ezt most képzeljük el kombiban

Legyünk reálisak: személyautóknál összesen 3 karosszériaformának van joga létezni. A kupénak, mert szép. A kabriónak, mert nincs teteje. És a kombinak, mert egyedül annak van értelme. Könnyű megjegyezni, k-betűsök mind.

Balázs nagyjából 2 méter. A megbízható, racionális és tágas kocsikat szereti, képes és hajlandó lenne egy új középkategóriás autónyi pénzt elkölteni a számára tökéletes járműre, ha az létezne. Bár tagadja, de kedveli, ha egy autóban van valami enyhén érdekes, és érthetetlen módon vonzódik a német karakterű minőségérzethez.

Hosszú órák beszélgetései és számtalan átautonanizált éjszaka után arra jutottunk, hogy a számára tökéletes autó egy VW Phaeton Variant volna. Természetesen ilyen gépjármű sosem létezett, hiszen az emberiség nagyja számára egy tárgy rögtön kicsit kínossá válik, amint maradéktalanul célszerű lesz. Ezért a Phaetonból csak célszerűtlen limuzin készült.

Én egyszerűbb eset vagyok. Számomra a tökéletes autó a Corolla GT, még azelőtt, hogy valaki hozzám hasonlóan széttuningolná. Leszámítva, hogy nincs belőle kombi, ezért nem fér bele - például - kutya.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjünk, a közös reménytelen hobbicél adott: el kell készítenünk életünk ideálkombijait. A kihívás derekas: nem értünk hozzá, nincs tapasztalatunk, nincsenek eszközeink, sem helyünk. A Phaetonok még drágák, de a világválság le fogja húzni az árukat garázsom padlójáig, mire lesz garázsom. És különben is, a VW-vétel a Balázs baja.

A Hacsik is drágák, de azért más szinten, és nekem van egy amúgy is alapos lakatolást igénylő donorom. Szóval lassan el kell majd mennem táblalemezért valahova.

A munka jó nördhöz méltó alapossággal zajlik majd. Első körben megcsapoljuk a közösség agyát. Ennek érdekében megkértük Hammert, írjon ki virtuáltuning-pályázatot VW Phaeton Variant és Toyota Levin Wagon témakörben. A pályázatok elbírálásánal előny a realisztikus dizájn és a megvalósíthatóság, azaz a méretben és stílusban nagyjából passzoló, készen beszerezhető részegységek felhasználsa, de - mint minden remixnél - itt is az lenne a cél, hogy az új termék önmagában is esztétikai élmény legyen.

A győztes bármikor jöhet hegeszteni, amikor megvalósítjuk a dizájnját, vendégem annyi kör driftre, amennyit a gyomra kíván, és híressé tesszük a nemzetközi világhálón. Szívből remélem, hogy a pályázók jobban bánnak a fotosoppal, mint mi a fogyóelektródás hegesztővel és az angolkerékkel. A vállalás merész, de amikor Wrighték felszálltak, még feltalálva se volt a repülő. Ahhoz képest egy autóra dobozt hegeszteni csak a magunkfajta nyápic entellektüeleknek kihívás.