Hihetetlen történet következik. Egy hete levelet kaptam autóhifi- és high-end szakírónktól és személyes hifigurumtól, Busánszky Lajostól. Azt javasolta, hogy vegyek meg egy erősítőt, dobjam ki a jelenlegit, és használjam helyette az újat. Küldött mellé két linket is, a többit pedig rám bízta. A fenti írások szerint a Sonic Impact T-Amp egy kicsike digitális erősítő, ami hordozható, elemről megy, és jól szól. Ennyire csak a gyártó szerény, a tesztelők kerekre tágult szemmel hitetlenkedtek, és konzervatív becsléssel a 3000 dolláros - azaz 600 000 forintos árkategória hangzásszintjére lőtték be a T-ampot. A T-amp fogyasztói ára 39 dollár. Azaz harminckilenc dollár, azaz 7950 Ft. Lajos rendelt egyet, és azt mondta, jó. Én rögtön megkérdeztem, hogy abszolút értelemben jó, vagy ahhoz képest, hogy 8000 forint, ami persze marhaság; a 8000 forintos árhoz képest akkor is jó volna, ha Hankiss Elemért csinálna Gyurcsány Ferencből. Az ebayen találtam egy fickót, aki Angliából küldözgeti a terméket raktárról, így nem kell annyit várni és izgulni, mintha Amerikából jönne. Két darabot vásároltam, mert ha jó, akkor ennyi biztosan kell, ha mégse annyira jó, akkor is el tudom használni. 62.49 fontot fizettem végül összesen, ez 23.245 Ft a két erősítőért, a szálításért és a biztosításért. Egy munkanap alatt megjött, PayPal-lel fizettem, biztonságosan, gyorsan. Mert végre nálunk is van, megelőzve Tadzsikisztánt, Mongóliát és a kénköves poklot. Ma érkezett meg, és a szerkesztőségben kollektíve kiröhögtük. Színes, súlytalan papírdoboz, benne szardíniáskonzevnyi, ezüstös műanyag házban az erősítőnek hazudott kis hitványsággal. A dokumentáció egy sajtfecni, a gyárilag mellékelt, jackdugókban végződő összekötőkábeltől most is prüszkölve nevetnem kell, ha eszembe jut.   Hazafelé bementem egy pláza villanyszerboltjába, és megvásároltam a szükséges kiegészítőket. Egy szabályt követtem: halál a dekadens high-endre, mindenből a legolcsóbbat. A terv a következő volt: bekötöm először magában, aztán párban, bi-amping felállásban, ahol az egyik gyösz hajtja a mély, a másik a magashangszórókat. Ezeket vettem: - 2 db RCA elosztó - 2 db RCA to Jack kábel - 24 db ceruzaelem - 10 m legolcsóbb hangszórózsinór ------------------------------ Total: 8.765 Ft. Ha beértem volna egyetlen T-amp bekötésével, akkor elég lett volna egy sima RCA-Jack kábel 1590-ért. Azért ilyen drágán, mert sajnos csak aranyozott csatlakozós kivitelben létezett, pedig én direkt a bénaságra hajtottam. Mindegy, Csontos mester ettől is szédülten támolyogna. Első kísérlet: Magányos Erősítőcske vs Ocsmány Nagy Doboz Elővettem az egyik kis nyomorultat, megtömtem a hasát 8 db ceruzával, és folyamatosan vihorászva rákötöttem a Sony SACD-lejátszót és a két embernagyságú Mission 703-as állódobozt. Ha ez megszólal, az olyan, mintha egy elefánt egész nap eljárna egy reggelire kapott sportszelettel. Bekapcsoltam, és a kis led kigyúlásán kívül nem történt semmi. Semmi puffanás, semmi zúgás. A hangerőt feltekertem 40% környékére - a gyártó 6, azaz hat Watt zenei teljesítményt ad meg maximumnak - és nyomtam egy playt. Barátaim, kedves olvasó, ha nem csönget rám a pizzásfiú, most is ott nyálzanék üveges tekintettel a szobám közepén, ahol a széklet belémdermedt az első hangra. Forradalom, paradigmaváltás, új univerzum meg minden, ez kurva jó. Még mindig kicsit nehezen szánom rá magam, hogy leírjam: ceruzaelemekről hallgatok zenét, alig fél hangerőn, úgy, hogy rettegek a szomszédok vérbosszújától. Szegény kedves NAD-om, mit élhetett át közben, mintha a Fábryt ledumálná egy koraszülött heréc, született földi kutya. Elképzelni sem tudom, hogy a Class-T miféle működési elvet takar, de ha ez a kis IC, ami benne van, ilyen hangot tud csinálni egy szappantartóba építve, két macskavékonybélből keszült drót között, akkor a világegyetem valami nagy feltalálással gazdagodott. Meglepő részletgazdagság, sok finom teremhang, nyekergő székek a zenészek feneke alatt, rengeteg kakaó. És mindenféle kis tökéletlenségek, de az ég szerelmére, az én ismerteim szerint itt semmiféle hangnak nem lett volna szabad érdemben megszólalni, erre ez a berendezés megsemmisíti a korábban általam használt rendes, nagy, igazi NAD3020-ast, felgyújtja az emlékét, és levizeli a hamvait. Persze nem bírtam ki, bekötöttem a másikat is, de erről még nem tudok nyilatkozni, mert a társasház nem alkalmas teszkörnyezet így hajnali három táján. A Sonic Impact T-amp nem a világ legjobb erősítője, de jobban szól az általam hallott hificuccok túlnyomó többségénél, és a high-endnek hazudott drága egzotikumok egy részénél is. Így, elemről, összegányolva. Holnap kipróbálom rendes akksiról és falitápról is. És rádugok egy iPodot. És kap normális madzagokat, megérdemli. És veszek még egy csomót, az autóimba, a nyaralóba, a barátaimnak, és az összes olyan ismerősömnek, aki azt állítja, hogy nem hall különbséget egy Sokol és egy Ongaku közt. Lehet, hogy tényleg nem, de ennyiért már megéri megtudni, hogy tényleg süket-e az illető.