A legkacifántosabb szívást mindig a legtriviálisabb dolog okozza. A 200SX átépülése során más lett a kipufogórendszer, a turbó, az intercooler, elköltözött az akkumulátor, hogy csak a motortéren belül maradjunk. De amikor ma délután nem akart beindulni, nem ezekkel volt a baj. Köszörült-köszörült, nem indult. Szikra volt, levegő volt. Benzin, az nem volt. Tomitsu diagnózisa szerint nem ment az AC, és valóban, semmit se csinált. Mivel hat madzag vezet hozzá, el kellett menni a legközelebbi számítógépig, hogy kitúrhassuk a 900 oldalas dokumentációból a kapcsolási rajzot. Meg is lett a minket érdeklő két kábel, melyeket azonban az európai ember eltérő ízlésvilágának megfelelően egészen más színekkel jelöltek a valóságban, mint a kézikönyvben. Nem hátráltunk, és Tomitsu egy multiméter és következetes logika segítségével azonosította a tápot és a földet, így direkt hajtást küldtünk a tetszhalott benzinpumpára. És járt! A baj forrása a nyűves riasztó, és annak az indításgátló funkciója. Hiába kapcsoltuk ugyanis a kulcsával KI a riasztót, attól még az indítást gátolta a mocsadék, és nem engedte a villanyt az AC-hez. A riasztó pusztulását pedig a belső akksijának lemerülése, és a testkábelének testeletlenné változása okozta. Most minden jó. Holnap remélhetőleg egymásra talál a turbó utáni csődarab és a tőle pár centire véget érő kipufogórendszer, és újra lesz autóm. Ami pedig a motortéren belüli csodálatos harmóniát illeti, ilyen Tomitsu-szan feng-shui szellemű légcsődizájnja. Tanítani fogják.