Egy GPS teszt ürügyén kimentünk Csomádra, meglátogatni Gloriát. Indiánék (Szegvári Viktor restaurátorguru tanításai alapján) bespricceltek minden hengerbe 20 milliliter fékfolyadékot, hogy az esetleg a hengerfalhoz korrodált dugattyúgyűrűket segítsen lemarni, mielőtt megmozdulna a motor. Aztán eszünkbe jut, hogy a trélerről lefele úgyis motorfékkel állítottuk meg, mert más fék nem volt. Tehát kései az óvatosság, ha valami sérülni akart, már megtehette. Beteszünk egy akksit. Terminátor újjáéled, és kormányzónak jelölteti magát: kigyúlnak a kontroll lámpák, felberreg az AC pumpa. Vivát, minden elektromos ketyere működik. Mozog minden ablak, a tükör, égnek a lámpák, nyílnak az ajtók. Emberek, működik az elektromos csomagtér- és tanksapka-nyitás! Utóbbiakban az a csodálatos, hogy a zárszerkezetek a levegőben lebegnek, annyira el van rohadva a környezetük. De működnek. Olajszint rendben (csak tíz éves az olaj). Hűtő tele. Gyertyák nélkül átmozgatjuk motort önindítóval. Látszólag minden rendben. Kompresszió rendben. Gyújtás van. Kemény csávók vagyunk, megpróbáljuk beindítani. Nem indul. Sokadikra sem. Megnézzük az AC által szállított benzint, ami egyetlen tulajdonságában sem emlékeztet az általunk ismert motorbenzinre. Azaz büdösnek büdös, de máshogy. Nem tűnik nagyon éghetőnek sem. Karbipucolás veszi kezdetét, az úszóházban sűrű trutyi ül. Tiszta karbival és tiszta benzinnel újabb párszáz indítási kísérlet következik, hiába. Fene vigye. Jövő héten kihozzuk a Donor Elnöki Szart, abban van egy másik karbi. Talán majd azzal. És kap 6 új gyertyát.