A legnagyobb kaland az első sárvédő és a kötény átalakítása. A sárvédő formája jó, de lényegesen feljebb kell sliccelni rajta a kerékívet a kiigazított hasmagasság miatt. A kötényt viszont alapjaiban szabta újra Lajcsi.

Egyrészt mélyebbre kellett engednünk egy kisarasznyival, hogy az aljához igazított splitter pontosan fusson a 80 mm-en húzódó sík padlóval. Másrészt az így megnövekedett optikai homlokfelületet pár apró változtatással elcsaltuk: visszatettük a korábban kihagyott gyári indexet, és alá beköltözött egy kerek légbeömlő, amelyről a fékekre vezetjük a levegőt. Klasszul alakul.

Mindeközben én cukrászati mérlegen adagoltam a gyantát és komikus szélmalomharcot vívtam az üveg- és szén-aramid (felvágósoknak: karbon-kevlár) szövet kiszabásával. Ezekből készült a sík padlóburkolat és a hátsó diffúzor.

Ahogy a múlt héten utaltam rá, a Hangyász nem tartalmaz karbont sehol, ahol nincs rá szükség. A papírpénz fűtőértéke olyan elenyészően alacsony, még a briketthez képest is, hogy nem éri meg ilyen hülyeségekre eltüzelni. A karbon - ahol megvan hozzá a megfelelő szakértelem, és a csini kis autokláv, készre sütni - csodás anyag. Azonban nekem pazarul megfelel az üvegszövet, rendes gyantával.

Így aztán a padló és a diffúzor 3 alsó réteg üvegszövet, 3 mm maganyag és 3 felső réteg üvegszövet szendvicséből lett, kézzel laminálva a kertben, acéllemezen. Nem gondolom, hogy Horacio Pagani vagy Adrian Newey sok újat tanult volna tőlünk, de a végeredmény egyelőre vállalhatónak tűnik.

A karbon-kevlár szövet az olajteknő alá került, két rétegben, a szendvics aljára. Ez van arra, hogy megmentse a kartert egy gonoszul magas rázókőtől. Ha valaha látod, az azt jelenti, hogy felborultam, szóval maradjon inkább az én titkom. Irigykedni nem érdemes miatta, egy folyóméter kevlárszövet 3-4000 forint, és itt épp 1 nm van, szóval két nagyburis BigMac menüből bőven kijön.

A kötény alatti splittert első körben nagy sűrűségű polietilénlemezből (HDPE) készítettük el. Ennek előnye, hogy viszonylag lágy, ezért ütésre, odaérésre nem reped és törik, hanem hajlik és kopik. Ezek egyben a hátrányai is, egy érdemi leszorítóerőt termelő elemnek nem tesz jót, ha a saját súlya alatt is hajlamos finoman lefittyedni. Ráadásul nehéz.

Eredetileg azzal kísérleteztem, hogy belaminálom pár réteg üveg üveg közé, ezt is ki is posztoltam lelkesen a facebookra, és nagyon faszán alaktartóvá tette. De sajnos a PE ledobja a gyantát, hiába csiszoltuk meg, egyszerűen elválik egy idő után. Szóval ez a HDPE megmarad a gyakorlásra, alacsony sebességű tesztekre, driftre, és készítünk egy másikat aramid-maganyag-üveg kombóból, ami majd jó lesz gyorsan menni is.

Mára ennyi, de írjátok fel, hogy adós vagyok a padló alatti (általában teljesen félreértett) aerodinamika felületes és elnagyolt, szórakoztató tévedésekkel tűzdelt ismertetésével. Egyelőre annyit árulnék csak el, hogy a minap többször is meg kellett nyomnom a cosinus gombot a számológépen, és olyan kurva menő volt, hogy azonnal szemüveg nőtt tőle az orromra.

Ja, és ha valakinek van nagyobb készlet metamfetaminja, legyen szíves adja be Adorjánéknak a napokban, mert ha egyszer visszakerül a Hangyász, minden gyorsítóra szükségük lesz. Már szidolozom nekik a Szocialista Munka Hőse érdemrendeket.