És ez a valaki nem én vagyok. Egyrészt azért, mert bennem nem az a menő, hogy ügyesen újitok fel motort, hanem az, hogy 14 éve szerepelek kisebb-nagyobb kihagyásokkal a tévében tüskésre ragasztott hajjal, és még mindig nem esett le a fejbőröm a koponyacsontomról. 

Másrészt viszont azért se én vagyok, mert - bár sokat éjszakázom garázsban, és hegesztek is közben, de - én nem autóban utazom mostanában. Hanem korlátban, konyhapultban és sittben. Egy éve bekapott a lakásfelújításcet, és azóta ott villogok a gyomrában a hegesztőgépemmel, mint egy fémipari szakmunkást végzett Jónás.

Ha nem lenne Pupp Balázs, akkor idén nem menne egy métert se a Hangyász. De sose tudnátok meg, mert poszt se lenne róla. Így viszont van poszt, mert azt is megírta helyettem. De még hogy! És volt miről. Mert amíg én a sittkonti Olümposzán majomkodom, építkezem, dolgozom és gyereket nevelek, ő szép csendben, leszegett fejjel összerakta a halott VQ35-öt. És mit még, öregem, szédülni fogsz. Tessék, a színpad Balázsé, jó szórakozást:  

First things first.

Tudom, mivanahangyásszal, készvanemárahangyász, énláttamvittékvalahovászétvoltszedve.

Versenysportban dolgozom, nálunk ritkán van holtszezon, igazából most sincs, mindig van egy következő verseny, ha nem, akkor fejlesztünk, ha nem, akkor meg hajót gyártunk. Ha meg nem, akkor mindenki azt csinál, amit éppen akar. Most éppen hamegnem idő van, ráadásul pont egybevág a készüljünk a szezonra időszakkal, már ami a pályaversenyzést illeti, szóval ideje összerakni az autót.

Azon kívül,  hogy legyen üzemkész, ez ugye alapelvárás, pár dolgot kell változtatni a szétdőlés előtti állapothoz képest. Ezek egyike a kormányzás környékén van. Nagyrészt BMW E46 kormányzása van az autónak, ott tök jól működik, itt meg produkál furcsa dolgokat. Az egyik ezek közül a kormányzás érzete. A BMW futóműgeometriájától nem tér el az autó vészesen azokon a lényeges pontokon, ami ezt befolyásolja, egy dolgot kivéve, az pedig a kormánylegördülési sugár.

Vegyünk egy képzeletbeli egyenest, az egyik pontja a toronycsapágy, a másik a lengőkarban a gömbfej, ezen egyenes az első futómű forgástengelye. Ezt az egyenest hosszabbítsuk meg a talajig, ez ad egy elméleti döfési pontot. Keressünk meg egy másik pontot, azt, ahol a gumi futófelületének középvonala a talajjal érintkezik. A gumi közepe és a futómű forgástengelyének talajig meghosszabbított döféspontja közti távolság a kormánylegördülési sugár. Ebben rohadtul arrébb vagyunk a BMW-től, azon ET 40 vagy a fölötti felnik vannak, nekünk meg ET 4. Lefordítva ez azt jelenti, hogy az eredeti konstrukcióhoz képest nekünk három és fél centivel kijjebb utazik a kerekünk oldalanként.

Az eredeti konstrukciónál kb a gumi középvonalához közel esik a forgáspont, nekünk meg eléggé messze, az álló kereket ha kormányozzuk, nem helyben forogva radírozik, hanem gördül előre-hátra a kerék.

Na ez az, ami egyelőre benne marad, mert vagy csak simán felnit cserél az ember, és akkor elég hülyén fog kinézni az autó, mert bent lesz a kerék mélyen a bódéban, vagy kereket cserél az ember, ÉS kifelé hozza a toronycsapágyat és az alsó gömbfejet is a kívánt mértékben. Az alsó gömbfej még nem is annyira macerás, a toronycsapágyhoz az egész tornyot át kell szabni. Most marad ilyen.

A másik ilyen fura dolog a kormányzásban az a kormányfordulatonkénti könnyű-nehéz-könnyű-nehéz érzet. Tökmindegy, hogy áll az autó, vagy megy, megvan benne ez a fajta darabosság.

A kormánymű/kormányszár kombó ebben a vázban úgy fért el, hogy szükségessé vált még egy csukló beépítése a kormányszárba, a könnyű-nehéz részek váltakozása pedig csodálatos módon egybeesik ennek a plusz csuklónak a fordulásával. Hát akkor azt kivesszük.

Most, hogy nincs benne az elejében semmi, viszonylag könnyen ugrál az ember, úgyhogy összeakasztottam a trélert, föltekertem az autót, és meglátogattam a szülész-nőgyógyász barátomat, Remetehegyi Lacit, aki elkezdte a Hangyász lakatosmunkáit. Elmeséltem, hogy mit szeretnék.

Ez volt a kiindulási állapot. Az alsó csukló az, ami ebben a formában nincs meg a BMW-ben, azt pucoljuk ki. A koncepció az, hogy a kormánymű jó helyen van, a bódéban a kormányoszlopot  nem tudjuk arrébb tenni, akkor annyit tudunk csinálni, ahhoz, hogy a csukló nélkül is találkozzon az oszlop és a kormánymű, hogy a helyén hanyatt döntjük a kormányművet a szükséges mértékben.

Szétkötöttük az első futóművet a fogasléc két végénél, a szabadon maradt fogasléc két végére fölfektettünk egy-egy darab vasat, aminek a végét a vázhoz rögzítettük, a darab vasat pedig oldalanként egy egy kormányösszekötő segítségével hozzácsavaroztuk a fogasléchez. Ezzel rögzítettük a fogaslécet a helyén, lehet tekergetni, előre hátra, saját, eredeti tengelye körül teszi azt:

Ottan van e, az a nagy bazi alátét. Innen már nem kell félni, hogy megváltozik a geometria, ha megváltoztatod a felfogatást, flex elő, az első kereszttartót, amire a kormánymű rögzítve van, tőben levágtuk a váz elejéről.

Ilyen volt előtte:

Ilyen meg utána, miután hanyatt döntöttük az egészet annyira, hogy kiegyenesedjen a kormányszár:

Apró kis nehézség, hogy ha nem is teljesen, de így a jelenlegi motortartó szilent viszonylag nagy részén megy át a kormányszár.

Nem érdekes, flexünk van, hegeszteni tudunk, beljebb kell telepíteni a bakot mittudomén öt centivel. Nyilván nem csak a vázon, hanem a motor oldalán is ugyanennyivel sportosabbra kell nyírni a bakot, de szerencsére alumíniumot is tudunk vágni, utána meg hegeszteni is. Szóval a csuklónak a csuklás így megszűnt, csak útban van a motor.

Ja, a motor most nincs útban. Költözött egyet a műhely közben, aztán megázott az asztalom, a lapja fa, felpúposodott, hát valamivel le kell súlyozni.

Próbálom egyengetni, na.

Ahogy időm engedi, rakosgatom összefelé, szem előtt tartva, hogy most már tényleg jön a szezon, ha nem készül el, szar lesz körbetolni kétpercnullahat alatt a Hungaroringen, annyira erős azért nem vagyok. Kapott új Eagle hajtókart:

Egy darabot. A többinek semmi baja, nem lettek csapágyasak, a csapszegnél sem lóg a persely. Ki lehet cserélni, csak minek, attól nem lesz jobb, a saját motorjainkat is simán összerakjuk újrahasznált hajtókarral, emiatt még nem dőlt szét motorunk.

Főtengely vadonatúj, alapméretes, null kilométeres. Alapméretes ACL race csapágysor, nem tudom ugyan, hogy mitől lesz race, ez a neve.

Nem tudom, ki javított már csapágyas motort a jelen lévők közül, ilyenkor a legutolsó hatos alátét is telemegy szeméttel, vagy nullára eltekarítasz mindent, vagy a nem túl távoli jövőben kezdheted elölről az egészet. Meg egyébként is érdemes elpucolni.

Kis kitérő. 

Műhelykörülmények közt dolgozni jó dolog. Nem azon múlik. A versenyekre nem tudunk felfújható műhelyt magunkkal vinni, és volt már olyan, hogy egy géptároló sarkában építettünk motort. Amikor elment egy teherautó, szállt mindenfelé a por. Ott is lehet értékelhetőt produkálni, csak akarni kell. Szóval el kell mosni mindent, minden darabon hibát keresni, ha nincs, mehet be. 

Sose csináltam még ilyen motort, szóval rutinból nem megy, de nagy találmány az intergugli, valahonnan lekampóztam a telefonomra egy száznyolcvannégy oldalas VQ dokumentációt, semmi másról nem szól, csak így szedd szét, így mérd ki, így, ebben a sorrendben építsd össze, ezekkel a csavarokkal. Aztán építem, lapozgatok a telefonban, keresem az odavaló csavart, meghúzom nyomatékra, jelölés rá, hogy igen, meghúztam.

Kicsit bohóc dolognak tűnhet a színezgetés, de mivel az építés nem folyamatos, legalább nem kell azon gondolkodni, hogy na múltkor hol hagytam abba, ami nem fehér, az nincs kész, ennyire egyszerű. (Valaki tippelje már meg, hogy a japán csavarok fején mit jelentenek azok a beleöntött számok.)

A blokk aljába, a nyugvócsapágyak házába kapott egy ARP tőcsavar garnitúrát. Ennek az előnyeibe most ne menjünk bele, maradjunk annyiban, hogy van sok, és tulajdonképpen nincs hátránya, eddig nem volt, most van, örülünk, beépült.

Olajszivattyút is szétszedtem, nyilván ez is tele volt szeméttel, viszont szerencsére hamar megdöglött, ezért nem járt annyit, hogy berágódott volna bármi a felületébe, olyan mint az új, csak éppen használt, de ebből se kell másik.

A képen az "Oil pressure downgrade kit" látható, ami egy kurva nagy alátét formájában manifesztálódik, az olajnyomás határoló záródugóját hivatott hátrébb hézagolni. Így nincs akkora előfeszítése a rugónak, ezzel lejjebb jött az a tíz baros maximális olajnyomás, amivel egyrészt felteltek a hengerfejek olajjal, hogy a kartergáz szuszogóján csobogott ki az olaj, másrészt meg tartósan ilyen magas nyomás a főtengelycsapágyak felületét is képesek erodálni, harmadrészt meg fölöslegesen nagy teljesítményfelvétele van az olajpumpának.

Mi van még. Karter.

Ahhoz képest, hogy eredetileg is mit tud a motor, illetve a bódé, amiben ez eredetileg üzemeltették, én nem is értem ezt az olajteknőt, mitől akar az olajpumpa alatt maradni az olaj, mitől nem löttyen el kanyarban, gyorsításkor, fékezéskor. Na de majd most. Kapott egy ilyen bizbaszt.

Ez azt csinálja, hogy viszonylag hézagmentesen lezár egy jóval kisebb teret az olajpumpa szívókosara mögött, oda fentről lefolyik az olaj, illetve hátulról is be tud folyni, viszont amikor a kapitány leszól a kazánházba, és gyorsul a gép, akkor nem löttyen hátra az olaj.

Itt lakik az olajteknőben, nyilván most fejjel lefelé áll az egész, azt tessék hozzádúdolni. Az alja nagyjából ennyi.

Nyilván kapott új hátsó főtengelyszimmeringet is, pláne, hogy a cseréhez ki kéne megint rámolni az egész motort, tök megéri ilyenkor, kerüljön akármennyibe is. Jöhet az eleje meg a teteje.

Alapvetően nem volt baj a hengerfejekkel, azt leszámítva, hogy kívül-belül egy merő mocsok volt az egész, belül az olajtól, kívül meg hát, na, tulajdonképpen egy nyitott motortér lobog a menetszélben, pár papírpelenkával körülötte, volt ott olajsár, gumi, Kiss Norbi ugye egyszer füvet nyírt (én is, éns is - Karotta), homok, egyebek.

Ismét csak éneztmégegyszerszétnemszedem alapon inkább ilyenkor érdemes szelepszárszimmeringet cserélni, nem nagyon érdekel, milyen állapotú, ami benne van. Tök egyszerű dolog, a lányok is meg tudják csinálni.

Vízpumpát a vezérműlánc hajtja, ilyesmivel nem nagyon akar a helyén foglalkozni az ember, egyszer megyünk biztosra. Szóval nagyjából összeállt a motor, ami még hiányzik, az a vezérműtengelyek, aztán szelephézagot leellenőrizni, felaggatni a komplett vezérlést, és akkor le lehet zárni elöl is a motort, mehet rá a az első pajzs, meg az új főtengely ékszíjtárcsa.

Merthogy az is van új, a réginél kissé tudományosabb darab. Ezzel mondjuk még lesz egy menetem, mert némiképp eltér a kialakítása az előzőtől.

A réginél erről vette a főtengely jelet, van rajta hatvan mínusz két fog, a mínusz két fogról tudja a motorelektronika, hogy most éppen hol is járunk a főtengelyfordulattal. Na az most itt nem lesz.

Csodálatos módon viszont van főtengely jel a lendkerék koszorúján, ami még inkább csodálatos módon az eredeti főtengely jeladó helye előtt forog. Mondjuk jeladónk, az éppen nincs, de kicsiségeken nem akadunk fent, a KERMI talán nem tiltotta be a forgalmazását, ha mást nem lehet, hát legfeljebb vásárolunk egy újat. Ezt annál is inkább támogatnám, mert onnantól a főtengely jeladó zárt helyen, a váltóharangban lakik, és talán nem bassza le a helyéről kóbor gumicafat, vagy valami, vagy bármi, mint az eddigi felállásban egyszer már megtörtént a motor elején. Ha a váltóharangban elszabadul valami és leüti a jeladót, akkor meg már úgyis teljesen mindegy, nem az lesz a legnagyobb probléma, hogy úristen, mi lett a jeladóval.

Na, hát így állunk mi szépecskén. Tulajdonképpen ott tartunk, hogy elő kell rángatni a nyuszit a dobozból... ööö, ja, azt nem is mondtam, hogy doboz is van. Mivel szép új műhelyünk van, ezért rend, fegyelem, karbantartás és párhuzam; az autó az innentől nem lakhat bent. Találtunk sporttársi áron konténert.

Így tök jól egy helyen van minden, zárható, száraz, elegendően nagy is. Szóval jöhet ki az autó, lehet foglalkozni a balos motortartó bakkal, aztán ezen kívül nem látom nagy akadályát, hogy beszereljük az aggregát. Szezon előtt.