Betettem a T-ampot természetes környezetébe, az autóba. Mivel eleve 12-13 voltos működésre tervezték, simán rá lehetne kötni az SX villanyos rendszerére. Én viszont bele akarom próbálni több autóba is, ezért vettem hozzá egy szivargyújtós adaptert, és azzal hajtom. A jelet a Kenwood KDC9080 első RCA-kimenetéről kapja RCA-minijack átalakítóval, a hangszórók pedig a gyári szélessávú papírborzalmak. És szól. A körülményekhez képest meglepően jól, ráadásul. A nyitott kipufogót túlüvölteni reménytelen, a motor 204 000 watt, a T-amp 6 watt, ugye. De a T-ampnak tere és hangulata van, több is, mint a gyári fejegységnek. Az előző T-ampos postom hozzászólásai között felmerült, hogy van olyan ember, aki szerint ez egy zenehallgatásra alkalmatlan borzalom, aminek a lelkét adó IC ráadásul nem is hifire van. Az utóbbi szempont teljesen értelmetlen, a high-end világ kurva drága erősítői közt is egy csomó megy tankba és radarba szánt elektroncsövekkel, mégse okoskodik senki, hogy akkor azon zene már nem szólhat. És valóban nem való a T-amp olyan embernek, aki kizárólag olyan cuccokat hallgat, aminek a nevét 7 ember ismeri a földön, és azok is csak egymással állnak szóba. A kirekesztő hifizmus hülyeség, tényleg. Ez egy 39 dolláros tárgy, ami nálam hetek óta elsődleges zeneforrás otthon, és jó. Nem hájendelni és csúcshifizni jó, arra jó, hogy 8000 forintért erősített jelet ad olyan embereknek, akik eddig számítógépbe dugott szánalmas aktív hangszórokon hallgattak MP3-at. És ezen a szinten hatalmas előrelépés minden általam ismert készülékhez képest. Autóban meg végképp pompásnak ígérkezik, mert autóhifiben még kevesebben áldoznak különálló erősítőre. Mostanra viszont már az alapszintű 10 dolláros kínai fejegységeken is szokott lenni RCA kimenet, és az ilyen vackok beépített erősítő IC-inél messze jobb a T-amp. Amplifier for the masses.