Na jó, soha a büdös életben nem tudtam titkot tartani.

Az egész bő egy éve kezdődött, amikor rájöttem, hogy Magyarországnak nincs szüksége egy újabb szépen restaurált Datsun Z-re, mert ezt a területet Szabó-Jilek kolléga akkurátusan lefedi áldott munkásságával. Ha tehát az old-timer kiállításokon megoldott az úrfelmutatás feladata, nekem oda kell elvinnem az evangyéliomot, ahová a veteránozás karnauba-szagú lehelete nem ér el. A versenypályára.

Első lépésként a sors összesodort egy csodálatos háborodottal, aki Skyline motort, Galant orrot és 100NX targatetőt kendácsolt a Nissan 200SX-ébe. Tőle megvettem a motort, ami a 280 lovas RB25DET Neo a Skyline R34 GTS-T Type M-ből, átépítve az RB26DETT twin turbo kipufogósorával és feltöltőivel. Meg a hozzá való váltót. És ünnepélyesen kiblogoltam, hogy elkezdődött. Lol!

Aztán úgy fél évre annyira benyelt a munka, hogy nem történt semmi, de februárban végre megembereltük magunkat, és Benyó Gyurinál beindítottuk a Z-t. 6 év ácsorgás után csodás volt újra járni hallani.

Egy hónapra rá japán autómodellek felett beszélgettünk Sipos “Managertoys” “Streetsta” Zolival, aki megemlítette, hogy egy bontóban látott egyszer egy garnitúra jó széles 14-es felnit, csak kurva ronda sárgák, és nincs rájuk gumi sehol a földön. Én sóhajtottam egy nagyot, hogy milyen jó lenne egy szép széles verseny-Z négy szép széles, korhű felnin.

Zoli másnap beállított a szerkesztőségbe a 4 Hayashi Street nevű kultikus japán versenyfelnivel, amiért visszament a kedvemért a bontóba, és megvette a saját pénzén. Akkor még ő se tudta, hogy pontosan mekkora kincset túrt ki nekem. Azóta sincs elképzelésem se, hogy miként hálálom meg. Valószínűleg életem végéig nála vásárolom majd a modellautókat a gyerekeimnek és a gyerekeim barátainak és a barátaim gyerekeinek.

Közben közeledett az első Initial Drifters driftedzés, és nekem nem volt kerekem, mert - mint törzsolvasóink tudják - ezeket ellopták a szerkesztőségi mélygarázsból tavaly. A Hayashik nem erre valók, és amúgy sem lehet 235-255 mm széles 14-es gumit kapni, szóval el kellett mennem vásárolni egy garnitúra driftre alkalmas felnit. Így kerültem egy duenes hirdetés nyomán egy márciusi estén Mogyoródra.

A kerekek egy műhelyben vártak, aminek a sarkában állt egy AE86 kasztni. A műhelyben két férfi dolgozott éppen: karosszériát készítettek műanyagból egy Honda Civic versenyautóra. Sose láttam ilyet élőben, így a felnikre ügyet sem vetve szóba elegyedtünk a kompozitok lelki életéről, és a japán versenyautók iránti irracionális vonzalomról. Tíz perc alatt kiderült, hogy mindhárman elmebetegek vagyunk, és ennél kevés boldogabb felismerés érhet férfiakat egy műhelyben. Másfél órányi sztorizás után muszáj volt kimennem a laptopomért, és megmutatni, hogy ha egyszer az életben karosszériát készíttethetnék műanyagból, az mi volna. Ez:

Ez egy Bob Sharp-féle Datsun 260Z versenyautó, az IMSA GTU sorozat 1975-ös bajnoki autója, egyben az egyik legszebb versenyautó evör. Sok embernek mutattam már meg ezeket a képeket, és a jellemző reakciók a “hmm, klassz”-tól az “aha”-ig terjedtek. Kevesen ejtik olyan hirtelen és olyan mélyre az állukat, ahogy azt én csináltam, amikor először megláttam az ebay-en, ahol eladásra hirdették egy kerek vagyonért, két éve. De a mogyoródi srácoké meg sem állt a finom gittporig, ami a padlót borította.

Volt pár másodperc csend, ameddig a képeket váltogattam. Aztán Tasi megszólalt:
- Jövő héten szerintem végzünk a Hondával. Akkor beguríthatod.

És az igazi történet itt indul.