Néhány óra múlva indulok új motorért a halott Hachirokuba. De mielőtt elindulnék, mondanom kell valamit.
Ne nézd meg a Sky kapitány és a holnap világa című filmet.
Kerry Conran rendező úgy gondolta, hogy tart már ott 2005-ben a technika, hogy egy retro képregény-látványvilágú filmet meg lehessen úszni forgatókönyv, dialógusok, színészek, történet és rendezés nélkül. Nem lehet. A Sky kapitány egy nagy költségvetésű trash movie a legrosszabb fajtából. Elejétől a végéig érdektelen, vontatott, annyira átkozottul unalmas, hogy most sem tudom, hogy nem a moziszékben álmodom-e ezt a blogpostot.
A fenti hibákat azért merte elkövetni szegény Kerry, mert az hitte, hogy a mozgó képregénytől majd felébred bennünk az elnyomott kisgyerek, és elnyílt szájjal, markunkban repülőmakettet szorongatva izguljuk végig a Túl Hosszú Filmet.
Fontos és igazából örömteli tanulság, hogy a filmeket mégsem gépek készítik. Hiába számolják az effekteket szilíciummagok, ha a látványt nem jól találja ki egy rendes, büdöset kakiló művész, akkor nem működik. Itt sem működik. Élettelen és életlen világ, bután konfúz, álművészi, rossz.
Inkább próbáld még elcsípni a Pofonok földjét valahol. Arra kéne haladni a világnak, az az igazi csoda.