276,6 Le @ 7220 rpm
Ma ismét elment az SX teljesítménymérésre. Minden rosszra fel voltam készülve, még arra is, hogy trélerrel jön haza. Az aggodalmam oka az volt, hogy a benzinmotorok működéséhez szükséges két dolog közül érdemben eddig csak az egyikkel foglalkoztunk, és az a levegő.
A levegő jelenleg egy direktszűrőn át süvít el egy 80-as csövön keresztül a Garrett T28 turbóig. Onnan bemegy a reggelizőasztalnyi Skyline GTR intercoolerbe, ahonnan egy Blitz lefúvószelepen át benyomul a motorba. Bespriccelődik mellé egy csomó benzin, ami elég, aztán a forró kipufogógáz egy XSPower leömlőn át jut a turbóba, megforgatja, kirohan, és egy szintén XSPower könyökön át megérkezik a 70-es kipufógócsőbe, ahol nagy zajt kelt, majd a legközelebbi dobhártya irányába távozik.
A fenti felállásban semmi különös nincs, mindössze azt szolgálja, hogy a motor könnyen jusson friss levegőhöz, és könnyen szabaduljon meg az elhasználttól. Tomitsu munkájának hála a csővek nemcsak szépek, de okosan is vannak kialakítva, a fehasznált alkatrészek pedig inkább jók mint olcsók, de ez itt mind-mind csak levegő, semmi más.
A benzinmotor egy szemét, csak akkor szeret jól (és főleg tisztán) működni, ha 1 kg benzinhez 14,7 kg levegőt szippanthat be. 1 kg benzin nem sok, valamivel több mint 1 liter, ezt könnyű elképzelni. 14,7 kg levegő, az viszont rengeteg, nagyjából 12 köbméter, vagyis 12 000 liter. És ezt mind át kell szívni a légszűrőn, a csöveken, a szelepeken, stb, aztán ki kell juttatni az atmoszférába, ahol rákot kapnak tőle a fák és ártatlan gyermekeink.
Az én motorom úgy működik, hogy megméri a beszívott levegőt, aztán megnézi egy nagy táblázatban, hogy ahhoz a mennyiséghez (adott hőmérséklet, gázpedál-állásszsög és menstruációs ciklus mellett) mennyi benzin kell, hogy az arányuk 14,7:1-legyen. És azt bespricceli. Ha szerencséje volt, minden jó, a benzin elég, a fák megmaradnak. 12,5:1 körül még minden rendben, sőt, bizonyos tartományban ennyi túldúsítás kifejezetten hasznos a nagyon hajszolt turbómotornak. Ha ehhez képest is túl sok benzint küld be az elektronika, akkor egy része nem nagyon ég el, és korom lesz meg szénmonoxid meg mindenféle. És rák. Ha viszont túl keveset spriccel, akkor szörnyű meleg lesz a hengerekben, és átégnek a dugattyúk, vagy a keverék már a gyújtószikra előtt felrobban magától, és telibeveri a szembejövő dugattyút. Ezt hívják kopogásnak vagy csörgésnek, és nagyon-nagyon rossz dolog.
A modern, szabályozott katalizátoros autókban a lambda-szonda (a kipufogógázt elemezve) folyamatosan figyeli a benzin-levegő arányt, és visszabeszél a motorvezérlő számítógépnek, hogy kicsit több vagy kevesebb benzin kell-e. Az én 91-es autómnak viszont nincs ilyen szondája, ezért semmi se nagyon utal a szétrobbanni készülő motorra, csak a csörgés maga, ami meg már régen rossz.
Az én motorom most sokkal hatékonyabban szállít levegőt, mint gyári állapotában. A folyamat valahogy így játszódhat le: beszívja a levegőt, megméri, megállapítja, hogy ez meglepően sok, és küld mellé még benzint. Aztán jön még több levegő, megméri, megállapítja, hogy ez irgalmatlanul sok, azt hiszi, hogy megőrült, és ijedtében annyit spriccel a motorba, amennyit csak bír. Aztán végleg elveszti a fejét, és inkább elveszi az összes benzint, csak baj ne legyen. És ekkor az autó nagyot rándulva megtorpan. Az SX 1 baros nyomásig az első két utat járta, 1 bar fölött a harmadikat. Viszont az új turbó azonos nyomáson is annyival több levegőt szállít, hooogy... de ezt majd később. A rettegésem tárgya tehát az, hogy vajon tudnak-e a gyári injektorok a gyári üzemanyagpumpa nyomásával a fenekükben annyit spriccelni, amennyit az új rendszer rengeteg levegőjéhez kell? És van-e elég okos a gyári számítógép ahhoz, hogy az irrálisnak tűnő légtömeget elhiggye? És meg tudja-e mérni?
Az SX jelenlegi állapotában nyers, alul erőtlen, középen ígéretes, fent pedig rettenetes. Azt tudjuk, hogy eredeti állapotában 158 lóerőt teljesített a hivatalos 169 helyett (egy kissé eltömődött kipufogóval). Azt is tudjuk, hogy egy direktszűrő és egy komplett 70-es kipufogórendszer 203 lóerőt jelentett, úgy, hogy a világon semmi máshoz nem nyúltunk. Se csiptuning, se varázsadalék, egyszerűen engedtük a motort lélegezni. Mindez persze egy szívómotoros autónál messze nem hozott volna ennyit (inkább úgy az ötödét), de a turbós autó hálás fajta. Most ugye megérkezett a leömlő, az új turbó, a könyök, a nagy intercooler és a szép nagy csövek. És egy Blitz Profec-B turbónyomás-szabályozó, aminek az a dolga, hogy pontosan 0,9 Bar töltőnyomást csináljon - azaz többet ne engedjen, akármi is van.
És így mentünk el Postás kollégával a teljesítménymérőkhöz. Azt tudtam, hogy az SX 1-esben, 2-esben és 3-asban nagyon erős, és nem esik szét a padlógázas gyorsítástól. A mérés viszont 4. fokozatban történik, úgy, hogy 1800-as fordulat körül padlógáz, és addig tiprás, amíg le nem szabályoz a motor. Ami 50 km/h-ról 207 km/h-ig tartó kínzásnak felel meg nálam. Az nagyon sok. Pláne úgy, hogy halvány fogalmam sincs arról, hogy mi történik odabent a motorban. Halló, Benzin lakás? Van ott valaki?
A teljesítménymérés komoly dolog. A gondos szakemberek előbb ellenőrzik a guminoymást és a folyadékok szintjét, és csak utána engednek a padra. A mérőpad görgőit elektromos örvényfék lassítja, ezeken keresztül mérhető a leadott teljesítmény. Egyszer mindenképpen ajánlok egy mérést, remek mulatság. Az autót telerakják súlyokkal, az SX kapott nagyjából két mázsát, hogy rendesen tapadjon és ne fickándozzon. Utána pedig kikötözik, ahogy az aranylakodalmasok szokták egymást, hogy visszajöjjön a régi bizsergés. Mi egy T elágazással bekötöttük a pad saját turbónyomásmérőjét, így az is látszik. Aztán bekapcsolják a 100 km/h-t tudó szélgépet, ami a motort (és nálam az intercoolert) hűti, beindítják a motort, felváltogatnak komótosan négyesig, és szigorú tekintettel kitapossák a belsőségeit.
A telefonom nyomorult kamerájával megpróbáltam rögzíteni az eseményeket, de a végére annyira nyomasztó lett az armageddon-hangulat, hogy nem bírtam tovább, és képkomponálás helyett a túlélésre koncentráltam. A felvételt csak erős idegzetűeknek (és Quick Time lejátszóval rendelkezőknek) ajánlom, és azoknak se tiszta szívvel.
276,6 Le 7220-nál, és 294,3 Nm 5860-nál, ez lett a vége. Nem rossz egy félkész 1,8-as motortól, ugye?
És nem esett szét, nincs baja, hazavitt. Tomitsu percekig sikoltozott örömében, és joggal, az érdem javarészt az övé. Másrészt pedig az elmebeteg japánoké, akik '89-ben piacra dobtak egy olyan autót, aminek az elektronikája több-kevesebb sikerrel utánamegy 63% többletlevegőnek, és aminek a motorja és erőátvitele elbírja a kétharmadával emelt teljesítményt. Csodálatos, és akkor is csodálatos marad, ha 500 kilométer után atomjaira robban, ami abszolút benne van a pakliban.
Maradt még egy csomó teendő, most jöhet még a benzinellátás, az előgyújtás és az elektronika finomítása, de ennél több lóerőre nem vágyunk, köszönjük, győztünk. Persze óhatatlanul több lesz, ha semmin nem változtatunk, csak a mostani állapotokat reszeljük finomra, az is hoz egy bő tízest, pedig a fenének se kell már.
Minden veszteség levonása után a kerekekre eredetileg 107 lóerő jutott. Most pedig 208. Vidám, elégedett ember vagyok. És majd még mesélek, nincs vége.
Máté 2005.07.07. 08:46:19
Tomchy 2005.07.07. 08:50:22
Adamo_sx 2005.07.07. 10:26:28
semmiho 2005.07.07. 12:20:21
Adamo_sx 2005.07.07. 12:20:52
Peter Orosz 2005.07.07. 12:33:43
Akksi 2005.07.07. 19:07:15
fbi 2005.07.07. 21:10:38
silver 2005.07.08. 01:18:52
whoa 2005.07.14. 01:15:37
kiss attila 2005.07.20. 19:08:23
petmagic 2005.07.21. 18:04:50
Mike 2005.07.26. 23:18:56
Ladás Berci 2005.07.27. 22:52:47
tzs 2005.08.21. 20:39:05
Negitori 2006.07.26. 13:28:08