Tegnap megnéztük az Edukators című német filmet a Művészben. Ezeket lehetett tudni róla előzőleg: "Julia Jentsch elnyerte a Bajor Filmdíjak közül a legjobb fiatal színésznőnek járó díjat, illetve a német filmkritikusok legjobb színésznőnek és legjobb játékfilmnek járó díját is" írja a port. És ezeket mondják róla az angolok: A Bajor Filmdíj puszta említése hitchkocki szorongást kelthetett volna, olyan, mint a Brit Séfek és Mesterszakácsok Golden Ízlelőbimbó-Díja, az Al-Kaida Házipálesz Emlékérme, vagy az Angyali Kar Legjobban Imitált Anális Orgazmus Érdemrendje. Nem biztos, hogy a leghitelesebb szervezet. Na de a Guardian? A film rossz. A globalizáció és a kapitalizmus markában vergődő és onnan kitörni akaró pattanásos hátú kamaszokról szól, meg örökre megromlott belű pénzemberekről. Jópofa dolgok, 15 éves koromban pont ilyenekről szónokoltam volna osztályfőnöki órán, ha nem éreztem volna már addigra is kínosan közhelyesnek. A készítők annyira erősen el akartak gondolkodtatni, hogy a rendezői változatban Vágó István maga mormolta a szubszenzoriális percepció határán, hogy "gondolkodj-gondolkodj". És hogy legyen rá idő, a rémes szónoklatokat maratoni érzelmes bámulásokkal választották el egymástól, ahol az egymásba font tekintetek harmóniáját csak a borosta alatti begyulladt szőrtüszők baljós feszülése törte meg a főszereplő arcán. Volt hat jó pillanat, de az kevés ellentételezés 2 óra 7 perc kínos borzalomért. Nehéz és fontos dolog ezzel a témával foglalkozni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindenáron kell is. Better glück next time.