Rohadt zene - Karotta Közlöny

KAROTTAKÖZLÖNY

Nínó Karotta élete és munkássága autóbuzériában és másutt

Rohadt zene

2004. június 22. 22:41 Nínó Karotta

A mai szeánszra kikísért Busánszky Lajos kolléga, az Autóhifi topic egyik ősatyja, HUMMA versenybíró, szerkesztőségünk szakírója, kedves zeneügyi elmebeteg A mai nap ugyanis hármas feladatot rótt ránk: - kiszedni a műszerfalat - teljesen szabaddá tenni a tűzfal felső felét - felmérni, hogy hova kerülhetnek majd az elnöki hifirendszer elemei. Az első két feladat célja, hogy a szélvédőkeret cserélhető/javítható legyen, tehát lehessen dolgozni a környékén anélkül, hogy attól kéne tartani, hogy a hegesztés vagy a flexelés során felgyújtunk vagy megolvasztunk valamit. A harmadik feladat célja a kellemes zenehallgatás feltételeinek a megteremtése: addig érdemes kitalálni, hogy hová akarunk hangszóróhelyet berhelni, amíg van egy szép, pőre kasztnink a farigcsáláshoz. Eredetileg arra gondoltam, hogy a lábtérbe építünk lábpanelt, avagy kickpanelt. Ez hasznos: mivel az első utasok fülétől így lehet a legmesszebb tenni a hangszórót, így van arányosan legkisebb különbség a két oldal hangszóróinak a fejünkhöz mért távolságában. Ettől lesz szép, szimmetrikus hangszínpad. Külön öröm, hogy a lábtér történetesen határtalan, mivel a padlólemez mindkét oldalon odvasra rohadt, így elméletileg bármilyen formájú és méretű, akár az eredeti padlólemezen át kiöblösödő hangszóróüreg felhegeszthető volna. Rövid tanakodás után az ötletet elvetjük, és a hagyományos ajtópanel gondolatát vesszük újra elő. A kickpanel ugyanis túl nagy gányolás, ez mégiscsak restaurálás volna, vagy mi az ördög. Így csak az ajtóbelsőt fogjuk szétvagdosni, az meg gyerekség, katonadolog. Felmérjük a lehetőségeket, Ear (Lajos) megtekinti az ajtóbelsőt és állást foglal. Ajtópanel lesz. És természetesen megtartjuk a korhű, extra széles Datsun rádiósmagnót, a modern hifi meg majd valahová félrevonul. Marad a műszerfalbontás. Na most: biztosak vagyunk benne, hogy a műszerfal szinte egyetlen egységként kiemelhető. Muszáj neki, elvégre ez már bőven tömegtermelt autó, ahol nincs arra idő, hogy kicsavart pózokban verejtékező japán szakmunkások próbálják összelegózni a kasztnin belül a temérdek kis dolgot. Mivel viszont nincs szerelési útmutatónk, így mégis apránként bontani kezdünk, hátha abból kiderül, merre vannak a nagyobb, egyben kikapható blokkok. Miután Lajossal két órája aprítjuk a soha ilyen klasszul többé össze nem rakható bélést, bedugja a fejét Indián kolléga, felmérni a helyzetet. Meghallgatja az élménybeszámolót és az aggodalmaskodó siránkozást, aztán atyai ábrázattal megmutatja az általunk nem megtalált 6 csavart, ami az egészet tartja. Három perc múlva kint van a műszerfal, de pont csak annyira, amennyire okvetlenül kell neki – azaz néhány centinyit elhúztuk a tűzfaltól. Így már majdnem lehet a vasakon dolgozni, anélkül, hogy ráolvasztanánk a kilométerórát a padlólemezre. Remek. Kár, hogy a műszerfal eddigre úgy néz ki, mintha öngyilkos Al-Kaida merénylő volna, merénylés után. Utolsó feladat: a tűzfal teljes megpucolása a motor felöl. A főfékhenger a szervodobbal együtt simán lejön, ahogy a kuplung is. A fék eddigi gyengélkedésének jó oka volt: a vákuumos rásegítést biztosító szerkezet fémháza át van rohadva, így a vákuum kialakulásának elég rosszak az esélyei. Az ablaktörlő szerkezetének kiműtése viszont igazi rohadt szívás, sehonnan se lehet normálisan hozzáférni, és a csavarok annyira összerozsdáltak, hogy csak törni hajlandók. Eleinte úgy tűnik, hogy alulfejlett végtagjaimnak hála én be tudok nyúlni a fémlemez résein, de néhány látványos felhámsérülés után belátjuk, hogy ez nem megoldás. Indián szigorú döntést hoz: kiflexeljük a nyomorultat. Mivel a rohadás kiterjedtsége miatt fémet alig kell vágni, hamar megvagyunk, de nehéz elhessegetni a sötét gondolatot, hogy ezt valamikor vissza kell majd építenünk ide. A nap vidám záróakkordja az első kerkékív krómdíszének eltávolítása. Minden rosszra fel vagyunk készülve, de ezúttal a japán gyári technológia fényesen bizonyít. Miközben az esetek 90 százalékában pont az ilyen dísztoldatok alatt szokott először megszűnni a lemez, ezt annyira profin tették fel, hogy morzsányi rozsda sincs alatta. Talán ez az autó egyetlen ilyen pontja. Biológiai mellékvágány a Gloria élővilágának elemzése: eddig nagyjából ötven darázstetem bukkant fel különböző zugokban. Ma az egyetlen megmaradt dísztárcsa ocsmány álküllői között találtam egyet, de ennél is izgalmasabb felfedezés volt a hatalmas kaptár a visszapillantó tükör házában, a tükörlap mögött.
Címkék: gloria
1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Martin 2005.05.19. 23:02:02

jo az oldal gratula!!!