Megszálltuk Csomádot, nekiálltunk a szétbontásnak. Indián és jómagam mellé vendégművészként beugrott J.F., legendás rali szakírónk, akinek klasszikus GTV raliautója szintén javarészt az Indian design-nál készült. Leszedtük a motorháztetőt, és elkezdtük a motort lebontani a kasztniról – azaz lekötöttük a kábelek javát, egyesével beszámozva és felcímkézve őket, hogy legyen esély valaha újra összerakni. A szélvédő alatti díszléc eltávolítása után többen megszédültünk: ennyire rohadt vasdarabot ritkán lát az ember. Ide csurog minden vízcsepp a szélvédőről, ami aztán a porral és a falevelekkel szörnyű zabagéppé alakul, és kíméletlenül felfalja a fémet. A mágnes már meg se tapadna rajta, annyira elrozsdált. Mivel pótalkatrész nincs, szegény Árpi alkothat majd lemezből új elemet, hacsak az Elnöki Donoron valami csoda folytán meg nem maradt épen. És lukas a jobboldali doblemez. A motortérben amúgy minden rendben, buherálásnak semmi nyoma, sőt, komoly sérülésnek se. Az eleje régen kicsit törve lehetett, de mindent gyári alkatrésszel javítottak, minden új elemben ott a Nissan matrica. Szerelhetőségből egyhangúlag ötöst adunk, minden kötés oldható, minden szépen lejön, semmit se kellett vágni. A drótok csatlakozói úgy válnak el, hogy eleve csak egyféle módon dughatók össze – és nem csak a nagy csokik, hanem a sima páros madzagok is. Lekerült a lökhárító, a hűtő, leeresztettük a klímát, kijöttek a lámpák. Minden egység csavarjait külön feliratozott zacskóba raktuk, hátha így nem lesz akkora káosz az összeszerelésnél. Egyesek szerint a Gloria pőre homlokfala Rolls Royce-ra emlékeztet. Kólát ittunk. Délutánra maradt a belső kibontása. Egészen hihetetlen, de a beltér is tökéletesen hiánytalan, összesen egyetlen csavartakaró krómdísz hibádzott, de az is előkerült a hátsó ülés alól. A biztonsági öveket nyilvánvalóan tébolyult dizájner tervezte, elöl-hátul döbbenetes kunsztokat tud a rendszer. Elöl – mivel nincs B-oszlop, csak egy csonk – az öv felső rögzítési pontja a tetőn van. Mivel a lelógó öv miatt nem annyira szembeötlő az oszloptalanság, ezért az övet a Nissan embléma megnyomásával le lehet csatolni a felső rögzítésről, és le lehet akasztani az oszlopcsonkra. Ilyenkor a felső rész felhajtható és szintén felakasztható, tehát nem lifeg a semmiben. Pazar. Hátul az ülés kibontása után 8 azaz nyolc darab hevedert számoltunk meg, de hogy ezek miképpen hivatottak összesen három biztonsági övvé összeállni, azt ép elménk védelmében nem mertük kideríteni. Talán majd összerakáskor. A kárpitok összességében tűrhetőek, az üléseken kifejezetten szépek, eltekintve a tíz alkatrészraktárként eltöltött év emlékeként a plüssbe préselődött mintáktól, amiket remélhetőleg egy tisztítás kiszed majd. Az ajtóborításokkal akadnak kisebb bajok, ezekkel majd egy kárpitos megvív. Viszont minden kárpit mögött ott van még a gyári védőfólia, az ajtók sosem lettek megbontva. Például azért, mert senki sem akart beléjük hangszórót szerelni, amire egyáltalán nem kínálnak semmiféle lehetőséget. Balszerencsémre az első ajtók alsó/elülső sarkában egyáltalán nincs is kivágás a lemezen, így átkozottul nehéz lesz hangszóróhelyet találni.