Amióta PWRacing Ákinál regenerálódik az Időnként Kissé Elátkozottnak Tűnő Datsun 260Z, aka Hangyász, azóta olyan, mintha én egy közel fénysebességgel távolodó űrhajóról szemlélném a dolgokat. Míg nálam egyet rebben a másodpercmutató, Baksán elkészül egy fél autó.
A szombati vizitem fertelmes hangulatban indult: úgy volt, hogy viszem magammal a júniusban, júliusban és augusztusban vásárolt motoralkatrészekből álló pakkot. De nem vittem. Megint nem jött meg, illetve nem az jött meg, nem oda és nem úgy. Soha ilyen pokoli széljárásom nem volt még a külkereskedelem viharos szküllájának karübdiszén.
Miközben ezeket a sorokat írom, a fél szememmel folyamatosan a telefont lesem, hogy üzen-e valamit a cuccaim felől, de a telefon, ahogy az már a bimbózó szerelmek és az elcseszett alkatrészimport idején szokásos, néma. Ez több okból is idegölő.
Egyrészt PWRacing Áki lényegében befejezte a Hangyászt, három hét alatt. Ez nyilván nem igaz, mert lesz még sok teendő a héjazattal, a padlóval, pár madzaggal és mifenével, de a főbb alegységek (váz, hajtás, futómű, fékrendszer, benzinrendszer) összeálltak. Azaz a szerelő, akinek szupernóva lobog a szíve helyén, hamarosan nem tud mit szerelni, mert mindenhez kéne a motor, aminek az összerakásához kellenének a nyáron rendelt, soha meg nem érkező cuccok.
Az a hallatlanul kedves ember, aki segít nekem az amerikai behozatalban, és akinek az idegeit nagyjából ugyanannyira kínozza ez az érthetetlen logisztikai rémálom, épp ma repült el Floridába, hogy hazaküldjön két kint vásárolt autót, és állítólag elmegy arra a telephelyre, ahonnan pár hónapja nem érkeznek meg a dolgaim. Ha ott megtalálja őket, hazahozza bőröndben. Ha nem találja meg, akkor nem tudom, mi következik. Nincs nagyon nagy dolgokról szó, vezérműtengelyek, szeleprugók, hajtókarok, olajpumpa és tömítések érkeznének, de ezek másodszori megvásárlására aligha lenne mód. Nincs más hátra, hinni kell.
És akkor vissza Ákihoz. A szombati vizit során Norbi, a Lakatos is nála időzött. Norbi sok versenyautót látott és készített már. Szakértő szemrevételezés után úgy döntött, a Hangyász vállalható, bár nem mindenben az ő szája íze szerint való. De nem a műkritika kedvéért volt ott, hanem kijavítani azokat a hegesztéseket a csövön, amelyek feledékenység vagy kényelmetlenség okán elmaradtak, vagy nem értek körbe.
Idézném Ákost:
Aki hegesztett már függőlegesen felfelé szűk helyen, az tudja hogy milyen nehéz TIG-el a pótanyagot bevinni, főleg úgy, hogy a hegesztendő felületek nincsenek pontosan összeillesztve, tehát nagy rést kell betölteni. Mi azt a megoldást választottuk, hogy CO-val bevittük a pótanyagot, ( jó messzire, szinte 0 gázzal ) és TIG-el lett beolvasztva készre a varrat. Engem megnyugtatna, ha az összes többi olyan varrat amihez nem nyúltunk legalább olyan lenne mint ami korrigálva lett. :-)
Fényezett vázat hegeszteni nem kellemes feladat, pláne úgy nem, hogy csupa olyan területről van szó, ami eleve azért maradt ki, mert nehezen érhető el, és nincs különösebben szem előtt. Nem is így szokás ezt csinálni, de inkább így, mint sehogy. Alább az első fázis látható, a bevitt pótanyag, felül pedig a TIG-es kész varrat.
Volt, ahol csak néhány centi varrat hiányzott, volt, ahol félre kellett hajlítani az útban lévő lemezt (szegény, szegény fényezés), de végül minden elkészült. Szépre ilyenkor nem nagyon lehet, de valamivel jobbra igen.
Az idő java ugyanekkor nem ezzel telt, hanem Ákos régi ellenségeinek, az Undorítóan Odagányolt Lemezek (UOL) kiirtásával és álomszerű helyettesítésével. A 2 db. UOL az A-oszlopot kötötte össze a vele együtt futó bukócsőszállal. Ez egy elég fontos elem, mert együtt ez a két dolog sokkal erősebb, mint magában, és nagyon jó érzés erre gondolni, miközben az ember fejjel lefelé lóg az övön.
Az UOL nagyon régi rútság a Hangyászon. Az úgy volt, hogy a váz kész lesz a tavalyi OT-Expo előtt, ahová fényezve megy el. De nem lett teljesen kész, például erre a lemezre Lacinak, aki az első évben dolgozott a Datsunon, nem maradt ideje. Így aztán én erősködtem, hogy Egyedifényezés Lajcsinál valaki hegesszen egy nyomorult lemezt oda, akárhogy, csak legyen. Mindenki menekült a feladat elől, mert ott csupa rendes ember dolgozik, de senki se lakatos, de végül megcsinálták, és hát igen, sajnos UOL lett belőle. De ők megmondták, és én erősködtem.
Az UOL-tól aztán mindenkinek hányingere volt, de csak Powered Áki és Lakatos Norbi volt elég fasza gyerek ahhoz, hogy öklendezés helyett ledarálja a hegesztést, leszedje a két girbegurba lemezt, és megcsinálja tisztességgel. De még hogy!
A lemezekbe szép, peremes lukakat készítettek, ami merevebbé, könnyebbé és persze elsősorban versenyautósabbá teszi az installációt, ami ráadásul már teljes szendvicsbe fogja a csöveket. Aztán Norbi mért és instruált, Áki pedig TIG, vagy más néven pöcsölős-precíz hegesztés segítségével odavarrta. De még hogy (már megint)! A két oldalon a lukak úgy állnak szabályos sorban, ahogy brazil seggszépségversenyzők az alabástrom tengerparton, és úgy tűz át rajtuk a fény, ahogy a mulatt combközökön a copacabanai alkony sugarai. Értem, hogy miért nem fűlött ehhez a pepecs munkához eddig senki foga, de nagyon örülök, hogy végül elkészült.
És most néhány mondat Ákostól, hiszen már kedd van, és én szombat este voltam ott utoljára:
Szia! A kábelköteg gerincét sikerült integrálni a Hangyászba. Befért a küszöbbe, és a kerékjárati ív fölé, ahogy terveztük. Jövő héten a műszercsoport beépítésével, és a műszerfallal tudunk haladni.
Hát így. És most imádkozzunk együtt a nemzetközi szállítmányozás hebehurgya istenéhez, akit a mitológiai könyvekben egy rozsdáskonténer-testű, tépett szárnyú, sánta, agy nélküli, vak vízimadárként ábrázolnak, a csőrében egy vérpecsétes ATA-Carnet-val, az egyik szárnyában egy törött iránytűvel, a másikban egy dobókockával, szóval fohászkodjunk a Debil Tehermadárhoz, hogy hozza meg a cuccaim, vagy annyira megszívtam, hogy a vákuumtól az összes szállópor és pollen eltűnik a világból, és tiszta légutakból feltörő hálatelt zokogás kínoz majd minden polgártársamat, ad infinitum. És engem megbasz az ideg.
(természetfotó copyright by Tomchy, védetté minősítés by Edd China)
Ha így lesz, ássatok valami rendes út mellé, közadakozásból fejezzétek be a Hangyászt, és valaki veressen vele pár tisztességeset a fejem fölött, hogy mosolyogva alhassak, míg a kukacok és bacik termőföldet nem készítenek belőlem. Nyilván Nyerges Zsolt számára, de ez most nem tartozik ide.
Update: Annyira vicces, hogy fel nappal a sirankozos posztom utan Minden Megjott, raadasul egyenesen a mai forgatasi helyszinre. Az elet tenyleg a legnagyobb rendezo, lol. Like!
- Írtam ma délelőtt a Facebookra.
Az utolsó 100 komment: