Számunkra főleg az eleje érdekes: itt segít rengeteget abban, hogy a torony tetejének hátsó kikötéseit megtámasztva felül is segítsen stabilizálni az első futóművet. Ráadásul elég makacsul ellenállna, ha a műszerfal alatti keresztcső valamiért a torkomnak ugrana.

Ugyanebből a műszerfal alatti pontból indul előre-lefelé egy cső, ami az első futómű támasztórúdjának bekötését merevíti.

Bekerült továbbá az új tetőátló és a tetőkoszorút a főkapuval összekötő hátsó átfogók. Ami még biztosan hátra van:
- az ajtók alsó félkörének kiváltása egyenes csővel, ez aranyos kísérlet volt, de nem adta ki
- Az A-oszlop felső bekötésétől az alsóig futó egyenes cső, afféle másodlagos oszlop

Illetve beszélgettünk egy egyszerű keresztcsőről a főkapuban, az ülés mögött, ami akár az övek rögzítésére is alternatíva lehetne a jelenlegi hátsó toronytámasz mellett. Ez nem lenne egyszerű, mert egyenesen nem fér be, csak duplán meghajlítva, akkor meg már aligha vagyunk vele előbbre, mint a szögegyenes hátsóval.

Mindig meglep, hogy mennyire icipici a Datsun Z, hiába hívta az egész világ Big Datsunnak. Ez egy Daewoo Tico (ez nem egy művészi túlzás ám, hanem egészen pontosan ugyanakkora a tengelytávja), aminek az első ülésében egy 300 lovas V6-os motor van, a hátsóban pedig én. Kemény.

A gerinc elkészülésétől határozottan jobb kedvem lett, lényegesen komolyabban vehető tőle az egész struktúra, hiába nem ez a legfontosabb eleme (igazából a legfontosabb mindig a kerület, a periféria, ott a legnagyobb a deformáció, ott hatnak a legnagyobb erők). Még mintegy 4 méter csövet álmodtunk bele, ha mindent összeadok, és jöhet a Nagy Lemezelés.

Csodálom Zoli jeges nyugalmát, nekem egyáltalán nem egyértelmű, hogy hogy lesz ebből autó nem egész 8 hét alatt. De nálam jobban nem drukkol senki, az biztos.