Eladó a Terrano. Ej, de furcsa ilyet leírni. Nagyjából feleannyi autót adtam el életemben, mint amennyit megvettem. Ez a nyomasztó arány a magyarázat arra, hogy miként lehet a szerkesztőségi mélygarázs, a bérelt magángarázs és Indián kertje is tele a vackaimmal.

Most viszont komoly dolgok történnek. 5 év után újra megborotválkoztam. Vettem egy úgynevezett modern autót. De ami a legfontosabb: nekiálltunk a 260Z, vagyis a Hangyász restaurálásának. Elképesztő lesz. Zseniális.

És mindezektől eladósorba került drága Terranóm. 1989-es. 2,4-es, benzines, négy hengeres, de van rajta gyári V6 matrica. Duplagyertyás, mint a TwinSpark Alfák, de azokkal ellentétben nem pörög és nem megy. Viszont el se romlik.

 


Majdnem 100 ló, majdnem 1700 kiló. Nem gyors, de nagyon kellemesen eljut mindenhonnan mindenhova. 3 évet éltünk együtt, ebből másfelet a korábbi Mrs. Karotta szolgálatában töltött, kölcsönös megelégedésükre. Régi vágású, alvázas, hátsókerekes, kapcsolható összkerékhajtású, felezős terepjáró. Nem modern SUV: közúton kicsit imbolyog, a masszív futómű miatt néha ráz, de elmenne mindenhova. 140-nél gyorsabban menni nem szeret, ekkora kocka előtt túl sok molekula van útban.

Három ajtaja van az 5 méterére, ez rossz arány, de ettől volt a kora legvagányabbja, meg a háromszögablakaitól, meg a busa homlokától. A beltere hatalmas, a hátrakúszás után több benne a hely, mint egy 750Li-ben, aztán van még egy irdatlan raktér. Külön dönthetőek a hátsó ülések, kibillenthetők a kisablakok, ez volna a full extra.



Van továbbá CD-s autórádió, gyári (béna) hangszórókkal. Van klíma, ami szerényen, de hűt. Pont három éve tervezem feltöltetni, csak sajnos utálom, így mindig inkább lehúzom az elektromos ablakokat. Vagy kinyitom a tetőablakot. Az extralista nagyjából véget ért, leszámítva a legklasszabbat: a Terrano svéd piacos, így elképesztő sebességgel fűt. Téli fagyban a parkolóból kiállás végére megjön a meleg, soha senki nem hitte el, amíg nem próbálta. Ó, és a Nissan történetében utolsóként még kedvesen bimbammol, ha égve felejtettük a lámpát. A későbbiek csak rekedten vonyítanak.

Ami jó: soha, egyetlen egyszer se hagyott ott sehol. A Z24 motor megsemmisíthetetlen hírű, és úgy is tűnik. Mindig elsőre indul, soha nem füstöl, tökéletes. 280 000 km-körül mutat az órája, ez igaz Is lehet akár. Városban 14, autópályán 10, autóúton 9 litert fogyaszt. Lényegében 3500-ig elintézi minden dolgát, így nincs miért kiforgatni, alighanem ezért se megy tönkre. Klasszikus japán terepjáró karakter: nem romlik el, csak lassacskán elfogy, aminek el kell fogynia, hogy legyen időd kicserélni.

Nálam Mazda Mester gondozta. Volt rendszeres olajcsere, nemrég gyertyacsere, azelőtt teljes kuplungfelújítás, minden szíj cseréje. Két éve új tárcsákat és betéteket kapott, felújítottuk a kéziféket is. Ez volt a mindennapi autó, aminek mindig működni kellett, és úgy is volt.



Ami rossz: két éve rohad. Elég hirtelen érkezett, de mostanra sok helyen nagyon ronda. Oda van az utasoldali küszöb, az ajtó, a csomagtérajtó alja, a hátsó sárvédő, a vezető oldali ajtó éle (ahova a korábbi tulajdonos prizmát szerelt, az alatt pusztult ki a fém), meg gondolom egy rakás másik hely is, amit nem látni. Még a krómozott lökhárító is barnul. Mivel alvázas, alapvetően nem bántam, és én már nem állok neki lakatolni. Az orrát sem, aminek a jobb felső csücskét behorpasztottam a minap.

A kormánymű holtjátéka nagy. Csikós kolléga szerint egy csavarral utána lehet állítani, szerintem meg simán csak öreg, de engem nem érdekelt. Az első 5 kilométeren kísérteties, aztán megszokja az ember. Én már észre se veszem, de ha a helyedben
lennék, megcsináltatnám. Időnként nyiszog valamelyik kerékcsapágy is. Gatyába rázatnám az egész futóművet, hogy szépen menjen egyenesen. A kuplung megint fárad, az utolsó centin emel ki, de nem csúszik. A fék príma. És szivárog az olaj a szelepfedél alól.



Nagyszerű rendezőnk, Robertó egyszer levitte Szegedre, ahol magától letört a hátuljáról a pótkerék, ami aztán szeparációs áldozatként eltűnt a volt csajom pincéjéből. És tegnap szétesett a csomagtartó zárja. Rendszeres olvasóink emlékezhetnek rá, hogy zárpara volt már egyszer, amikor ráparkoltam farral a falra, lemerült az akksi, és nem tudtam bemászni. A helyzet most fordított: most minden nyílik, bezárni nem lehet. Biztos megérne egy óra szerelgetést.

Nagyjából így. Van egy csomó apróság, amikkel most nem állnék neki bíbelődni, és egy alapvetően megölhetetlen, kő egyszerű, becsületes, jól használható terepjáró, a 80-as évek kubizmusának a legjavával, normális, nem lelakott belsővel. Rozsdásan. Májusig van rajta vizsga és zöld kártya, minden papírja rendben. 900 ezerért vettem, 350-ért viheted. Azért ilyen kevés, mert költened kell rá, hogy jó legyen, és levizsgázzon. Viszont alku nincs. Minden nyűgjét elmondtam, akkor írj, ha így kéred, ennyiért. (karottakukacmailponttotalcarponthu)